Utazik a család. Ülünk a kocsiban, Halász Judit szól, apánk poénkodik, nyomja a metál villát. Eszti rákiált:
-Béla, ez nem metál!

Halcsalád

Eszti fest. Nagy, különböző árnyalatú barna és kék pacákat, amik hasonlítanak azért egymásra.
-Ezek mik?
-Halacskák.
-Aha, klassz.
Festeget tovább...
-Ez az apa, ez te, ez a Lidi, ez a Mami, ez a Decsi papa, ez a Decsi mama - magyaráz és büszkén szemléli az alkotást.
Béla:
-És Gömbi hol van?
-De hát kutya hal nincsen! - válaszol értetlenkedve.

Eszmefuttatás

-Ez micsoda?
-Mp3 lejátszó.
-Szúnyogriasztó?
-Nem, mp3 lejátszó.
-Van ilyen madzagja. Nem tudtad, hogy ez egy lejátszó medúza?

Földműves palánta

Béla felvetette, hogy mi lenne, ha beruháznánk és átállnánk nagybani földművelésre. Természetesen azonnal rávilágítottam, hogy belőle maximum csak díszparaszt lehetne, szóval hagyjuk.
Ülünk a kocsiban és meséli, hogy valakinek előadta ezt a szenzációs ötletét és az illető jót derült rajta, és közölte, hogy talán éhen is halnánk.
-Miért? Veszek egy traktort, aztán szántok, vetek.
-Persze! És tisztában vagy vele, hogy itt nincs olyan, hogy most nem érek rá? Hogy menni kell, ha munka van? Mehetsz éjjel aratni... Tudod egyáltalán mikor kell vetni, permetezni, műtrágyázni, meg ilyenek?
-Apa! Ha veszel egy traktort, segíthetek szántani.
Na itt hagytuk abba a témát...

Boldog öreg motoros

Lida egyre ügyesebben jár. És nagyon élvezi. Én meg nem győzök ámulni rajta, hogy mennyit megy.
Vacsoránál beszélgetünk.
-Lidi mennyit megy... - áradozom Bélának
-Eszti meg nem ment, hanem nyuszimotorozott - mondja Béla. Erre kapcsolódik be Eszti:
-Mikor suhantam lefele, olyan édike voltam, majd elestem örömömben.

Virágok közt

Eszti áll a fürdőkádban és játékra invitál.
-Játsszuk azt, hogy te mondod, hogy rózsa, én meg megfordulok.
-O.K.
Hátat fordít nekem, majd az "r"-t j-nek ejtve mondja:
-Józsa.
-Józsa - válaszolom gonoszan.
Nevetve megfordul és kiigazít.
-Nem! Józsa.
-Józsa.
-Neeem! Józsa.
-Józsa - ismétlem kuncogva.
Eszti kacarászik, de egy idő után kezdi bosszantani a dolog.
-Anya, józsa!
-Józsa.
-Neeeem! Józsa!
-Józsa.
Kb. 2 perc után látja, hogy teljesen reménytelen a helyzet.
-Anya! Mondd azt, hogy tulipán!

Függő

Néha kétségbe esek, hogy Esztinél nem jól működik valami. Lassan 4 évesen jön elő a szeparációs szorongás, vagy mi. Ha el szeretnék otthonról menni, akkor sírva könyörög, hogy ne menjek, vagy vigyem magammal.
Ma el kellett mennem otthonról, ezt úgy időzítettem, hogy Eszti aludjon a fentiekben vázoltak miatt. Hazaérkezés után kicsit kertészkedtem, anyu vigyázott a lányokra addig. A sétájuk után Eszti segített nekem a kertben, kis kapával kapirgált, szedett pár szál virágot és persze közben jártatta a száját.
-Ma nem is sírtam.
-Mikor?
-Mikor felébredtem és nem voltál itthon.
-Na ennek örülök.
-Pedig sírhattam volna, ha tudnék álmomban sírni... De az is lehet, hogy leszoktam róla.