Minap látogatóban voltunk Eszti kis barátjánál, Levikénél. Megérkezésünkkor, az autóból kiszállva már messziről zengett szeretett testvér bátyám, Dörmi hangja. Felmértem a terepet és meg is találtam az emelőkaros kocsit, a magasban pedig tesómat. Lidit hagytuk a kocsiban tovább aludni, majd Esztivel üdvözöltük Dörmit. Rövid szóváltás után Levikééknél landoltunk. (Az aggódóknak: Lidit sem hagytuk a kocsiban :) )
A vendégséget követően, a lépcsőházból kiérve megláttuk Dörmit a szemközti ház tetején, majd jött egy fel-le kiabálós párbeszéd:
-Szia Dörmi!
-Szia Cunci! Hova mész?
-Haza! Nem jössz?
Nem jött válasz. Anya besegít:
-Szerintem nem hallja.
-Akkor el kellene vinnünk a fülészetre.
Maszekolósok
