Virágok közt

Eszti áll a fürdőkádban és játékra invitál.
-Játsszuk azt, hogy te mondod, hogy rózsa, én meg megfordulok.
-O.K.
Hátat fordít nekem, majd az "r"-t j-nek ejtve mondja:
-Józsa.
-Józsa - válaszolom gonoszan.
Nevetve megfordul és kiigazít.
-Nem! Józsa.
-Józsa.
-Neeem! Józsa.
-Józsa - ismétlem kuncogva.
Eszti kacarászik, de egy idő után kezdi bosszantani a dolog.
-Anya, józsa!
-Józsa.
-Neeeem! Józsa!
-Józsa.
Kb. 2 perc után látja, hogy teljesen reménytelen a helyzet.
-Anya! Mondd azt, hogy tulipán!

Függő

Néha kétségbe esek, hogy Esztinél nem jól működik valami. Lassan 4 évesen jön elő a szeparációs szorongás, vagy mi. Ha el szeretnék otthonról menni, akkor sírva könyörög, hogy ne menjek, vagy vigyem magammal.
Ma el kellett mennem otthonról, ezt úgy időzítettem, hogy Eszti aludjon a fentiekben vázoltak miatt. Hazaérkezés után kicsit kertészkedtem, anyu vigyázott a lányokra addig. A sétájuk után Eszti segített nekem a kertben, kis kapával kapirgált, szedett pár szál virágot és persze közben jártatta a száját.
-Ma nem is sírtam.
-Mikor?
-Mikor felébredtem és nem voltál itthon.
-Na ennek örülök.
-Pedig sírhattam volna, ha tudnék álmomban sírni... De az is lehet, hogy leszoktam róla.

Színes lábak

Kicsit kiruccantunk a csajokkal, Apa tájékozódási túraversenyt szervez, mi pedig versenyzünk holnap, ha sikerül. Így délután leugrottunk Abaligetre. Ilyenkor kicsit lazára engedem a dolgokat, tévéztünk egyet lefekvés előtt. Eszti nézett valami mesét, aztán a Sláger tv-re kapcsoltunk. Egyszer csak megjelenik Zalatnay Cini 20 évvel ezelőtti kiadásban, fekete ruhában, fekete harisnyával.
Eszti hallgatja egy darabig, tetszett neki nagyon.
-Ő is milyen lágyan énekel...
Tovább hallgatja, de közben rám is figyel, majd egy kis idő után megjegyzi:
-Csak egy kicsit barna a lába.

Uralkodói címek

A két mélynövésű fehérnép sapkát vett a fejére (Lida is Esztiét) és a maguk módján bohóckodtak, játszottak, Eszti szerint ő egy királylány.
-Lidus is egy királylány?
-Nem! Ő a láthatósági mellény hatástalan királynője.

Hasra gyúrunk

Eszti ül az asztalnál, egyszer csak előre görnyed és fogja a hasát. Apja megijed.
-Mi az? Fáj a hasad?
-Nem, csak beerősítettem.

Milyen szép Eszti?

Eszti fürdés után az ágyunkon táncol, fején a fürdőlepedő kapucnijával, amit ő fátyolnak nevez ilyenkor.
-Én egy szép kislány vagyok. Olyan szép vagyok, mint egy tündér. Vagy mint a Mikulás.

Tudja, hogy torkos vagyok

Színezés közben Eszti egyszer csak összefogja a ceruzákat egy csokorba, majd megszólít.
-Nézd, csináltam egy virágcsokrot neked.
-De szép!
-Vagy nem is virágcsokor, hanem torta.
-Ma van a szülinapom?
-Igen.
-Szuper! És milyen ízű?
-Azt hiszed megmondom? A végén még megennéd!

Anya, nyugi!

Az megvan, mikor az aprónép okosabb a szülőnél?
Veszettül szét vagyok esve. Túl vagyunk kemény két héten, mikor mindkét csajszi 40, vagy aközeli lázzal küzdött, volt, hogy 3 nap alatt 7-8 órát sikerült aludnom. Próbálom magam összeszedni több-kevesebb sikerrel...
Ma séta közben Lida elaludt a babakocsiban, kint hagytam a teraszon. Esztivel megebédeltünk, majd bevonult a szobájába puzzle-t rakni. Gondoltam, itt az idő, hogy a napok óta húzódó konyha felmosást megejtsem. Csendben próbáltam kivitelezni, de Eszti füle, mint a radar...
-Anya, segíthetek?
-Kicsim, nekem az a segítség most, ha kirakod a puzzle-t, míg felmosok.
-De segíteni szeretnék!
-Kincsem, most ne! - éreztem, hogy kezd felmenni a pumpa, de rájöttem, jobb hagyni magam -Tudod mit? Gyorsan felmosok és a végénél segíthetsz.
-Jó!
Gyorsan felnyaltam a konyhát és a végén kezébe adtam a felmosót. Eszti lelkesen átvágtatott vele a folyosóra is és azt is igyekezett felmosni, de útban volt a rongy szőnyeg, amit összehajtott, és persze abból kipotyogott a por. Rettentő mérges lettem, mert kezdhettem volna mindent előről. Nagy dérrel-durral fogtam a morzsa porszívót és nagy dörmögés közepette nekiálltam összeporszívózni, hogy mielőbb végezzek, Eszti fejéhez vágva, hogy ezt nem így kellett volna.
-Na klassz! Most aztán plusz munkát csináltál nekem! Köszi szépen! - mérgelődtem.
Láttam rajta, hogy elszomorodott, de járt a kis fejecskéjében a motor és higgadtan, bölcsen megszólalt:
-Anya! Játszuk azt, hogy te felmosol én meg felporszívózok a morzsa porszívóval és akkor nem leszel ilyen ideges.
Szétestem... Bőgve átöleltem és bocsánatot kértem tőle, ő meg csak mosolyogva odabújt hozzám.