Egy kis félreértés

-Anya, fürödhetek ma veled?
-Nem, Liduska, én reggel fürdök. Menj, kérdezd meg apádat.
-Apa, fürödhetek anyával?

Gyere béka, hamm bekaplak!

Lidus kérésére lefekvés előtt a Kipkopp a fűben című mesét olvastam. Mese közben kérdezgettem a lányoktól a rajzokon lévő virágok és állatok nevét, mindenféle jellemzőjüket. Így történt ez annál az oldalnál is, ahol Kipkopp a békával találkozott. A béka ül egy vízililiom levelén, alatta a vízben úszkálnak az ebihalak.
-Na Liduska, mik úszkálnak a vízben?
Lidus mosolyogva nézi a képet, látszik, hogy fogalma nincs az egészről. Eszti segít:
-Eeee...
-Ebéd! - kiáltja a kis okostojás.

Mikor a gyerek kedveskedik

-Anya, nézd! Írtam neked valamit a hűtőre.

-És mi az?

-Kedves Anya! Te vagy a legkedvesebb anyuka a világon, téged szeretlek a legjobban és sohasem akarlak elveszíteni, de meg fogsz halni.

Jót nevettem a drágámon, majd folytatta.

-És ide meg azt írtam -mutat a hosszú írás feletti rövidebbre - hogy kedves kislányod vagyok.

Kis es(z)ti nyelvlecke

Eszti mindig mindenről tudni akarja, hogy mondják angolul, de mostanában a német is képbe került.
-Anya, hogy mondják angolul a teát?
-Tea.
-Egy csésze tea?
-A cup of tea.
-One, two, three, four, five, six, seven, eight, nine, ten. Németül hogy számolunk el tízig?
-Ein, zwei, drei, vier, fünf, sechs, sieben, acht, neun, zehn. Amúgy kérdezd meg apádat, ő is járt németre. Egyet tuti megtanult, hogy "ich möchte zwei Bier".
Leülünk vacsorázni közben, bundáskenyér a menü, az asztalon a tejföl és sajt is hozzá, közben megy a heccelődés a némettel.
-Na, kislányok! Ki mit kér? Eszti, möchte sajt, tejföl? Vagy mit möchte?
Eszti nagyokat kuncog, mire Lida megszólal:
-Én möchtét nem kérek.

Önálló a gyerek, de azért figyeljünk csak oda rá! :)

A lányok a szombati napot anyunál töltötték. Nap közben felcsöngetett anyuhoz a barátnője, anyu leszaladt 1 percre, addig a lányok egyedül maradtak a lakásban.
Kis idő elteltével Esztikém pisilni ment, de mivel nem éri el a wc papírt, kikiabált a mamának, hogy tépjen neki a tekercsről. Anyu fogta a gurigát és érezte, hogy az egész nedves. Kis gondolkodás, majd meglátva a papír tartó alatt lévő biliben a pisit, rögtön leesett neki a tantusz: míg leszaladt, Lidus egyedül pisilt a bilibe és valószínűleg az egész tekercs ott landolt.
-Liduska, beleesett a wc papír a bilibe?
Jött rögtön a válasz:
-Majd megszárad!
Azért anyu nem várta meg a nedves törlővé változott tekercs kiszáradását.

Mindenre van magyarázat... még mindig

Az a klassz a gyerekekben, hogy irtó fogékonyak mindenre. Pl. a csúnya beszédre is. És persze mindent kidumálnak, ha rájuk szólsz.
-Basszuskulcs! - kiált Eszti.
-Kislányom, ne mondd, hogy basszus, nem szeretem, hogy csúnyán beszélsz.
-De anya, mondtam azt is, hogy kulcs.
Megértő vagyok, nem is beszél csúnyán. Egyszer majd úgy is hazajön énekóra után, hogy tulajdonképpen a basszus sem káromkodás.

Nem kell minket fárasztani, mutter!

Eszti és Lida a minap csomagot kaptak a keresztszülőktől. Nagy volt az öröm, mert csodaszép kis ruhák érkeztek, amit persze egyből fel kellett venniük. Gondoltam, megörökítem őket ezekben a boldog pillanatokban és megosztom keresztékkel.
-Lányok, gyertek már ide egy kicsit! Lefényképezlek benneteket és elküldöm a keresztanyuéknak, hogy milyen szépek vagytok.
-Minek, úgy is tudják. -legyintett lazán Eszti és már ment is tovább.

Válogatós némberek

Aztán nem ránk küldeni ám a gyámhivatalt!


A lányok szedret eszegettek, bár inkább csak Eszti. Kis idő után fanyalogva megjelenik:
-Anya, én nem eszem több szedret. Az egyik savanyú, a másik pálinka ízű...
Mire Lidus összeráncolt homlokkal:
-Én nem szeretem a pálinkát! -majd kisimul az arca - Én a pezsgőt szeretem.
Esküszöm, nem isznak ilyesmit.

Lidus őzikéje

Egyik délután épp indultunk volna Lidussal a boltba, mikor látom, hogy két kis tenyerét egymásra borítja és suttog.
-Hát te mit csinálsz?
-Megfogtam az őzikét.
-Milyen őzikét?
-Az én őzikémet.
-Ideadod nekem?
-Neeeeeem, téged megharap.
-Megmutatod azért?
-Igen. - és kinyitja a tenyerét, ami persze üres.
-Nagyon aranyos. És hogy hívják?
Egy pillanatra elgondolkodik...
-Öööö, Kamion!

A délután csúcspontja volt, mikor állítólag elhagytuk a boltnál és visszafelé szaladva kiabált az utcán a láthatatlan Kamionnak.

Lida nem boldogul

Lidus elszántan küzd a mese kocka tetejével. Az egyik oldalról kellene becsúsztatni a fedelet a helyére, de azon kívül, hogy nem jön rá, melyik oldalt hová kellene illeszteni, még a benne lévő papírok is akadályozzák sikerében.
-Liduskám, fordítsd el a dobozt!
Elfordítja jó irányba, de a fedele még mindig nem jó fele néz.
-A tetejét, ami a kezedben van, azt is forgasd el!
-De nem sikerül! Nem tudom ezt koordinálni.
Én meg csak lesek, hogy egy 2,5 éves gyerek honnan hallotta ezt és hogy sikerült neki ezt még a megfelelő szituban alkalmazni is.

Gyümik

Készül a gyümölcssaláta. Teszem bele a ribizlit.
Eszti: -Nyámi! A ribizli a kedvenc gyümölcsöm.
Én: -Azt hittem, hogy a dinnye meg az eper a kedvenced.
Eszti: -Igen, az is. Meg az egész gyümölcs banda.

Barátság

Cukrászda terasz, fagyizás közben társalgás.
Eszti: -És van már barátod?
Lidus: -Nincsen.
Eszti: -Szerintem az Anna meg a Fanni, meg a Gréti legyen a barátod.
Lidus: -Nem! Nekem a papa meg a mama a barátom.
Eszti: -Nekem meg apa meg anya.
Lidus: -Nem, neked Emma meg Ábel a barátod.

Komoly dolog ez kérem!

Amikor már minden mindegy

Mióta dolgozom, itthon a káosz teljes lett. Próbálok küzdeni az elemekkel, de a természet mindig legyőzi az embert: óriási hegyek bújnak ki nap mint nap a mosogatóban, tornádó röptette ruhák mindenfelé, sivatagi por borítja lassan a tájat. Szóval kupi van...
Minap említettem a lányoknak, hogy szeretném a lehetetlent: kicsit közelíteni a rendhez.
-Kislányok, rendet kellene tenni, mert óriási a rumli a lakásban. Hétvégén jönnek keresztanyuék és nézzétek meg mi van itt!
Eszti hamar meggyőzött:
-Ugyan, Anya! Múltkor sem zavarta őket.
Azóta próbáljuk magunkat átverekedni a Mount Everesten. :D

Pszt! Eszti ma öt éves! <3

Lidus, az Lidus

Lidus mindig mesél, mi volt a bölcsiben. Talán két hete történt, hogy összekaptak Fannival. Ma este lefekvés előtt kicsit birkóztak Esztivel, ennek kapcsán tört elő belőle a kis szösszenete.
-Liduskám! Amikor a bölcsiben veszekszel Fannival, akkor ki szokott győzni? Te vagy a Fanni?
-Nem én vagyok a Fanni! - válaszolt sértődötten.

Összetevők

-Anya, kaphatunk pillecukrot?
-Most ettetek egy túrórudit!
-Jó, de abban csak túróvan, meg rúd, meg csoki.

Mindenki lehet különleges

Eszti szobájának ablakából együtt csodáltuk a nyíló pünkösdi rózsákat.
-A mi pünkösdi rózsánk attól különleges, hogy két színű. Rózsaszín és sötét rózsaszín virágai is vannak.
-Igen, az egyik rózsaszínt látom is. Gyönyörű.
-És te mitől vagy különleges, Esztikém?
-Attól, hogy megfogott a nap és barna lett a kezemen a bőr, de a többi részen fehér maradt. Meg attól, hogy szép szőke hajam van és barna szemem. Én ettől vagyok különleges. Meg hogy gyönyörű vagyok.

Úgy érzem nincs szükségünk önbizalom növelésre.

Eltévedt vándorok

A lányok keresztszülei életük egyik legnagyobb próbatételét viszik éppen véghez: elindultak az El Camino-n.  Esténként kapunk tőlük az aznapi útjukról egy rövidke összefoglalót egy zárt csoportban. Mutattam a lányoknak a képeket, csodálattal figyeltek és hallgatták a beszámolót, ahogy felolvastam. Esztinek azért aggályai is támadtak.
-Anya, azért a keresztanyuék visszatalálnak majd Érdre?

*

Aki ma nyom egy lájkot, az küldjön megfáradt testüknek egy gondolat erejéig egy kis energiát! Hajrá srácok! <3

Akár egy gps

Esztiék ma fogorvosnál voltak az ovival. Délután elmesélte merre jártak és jött a kérdezz-felelek.
-Anya, majd elmegyünk a játszótérre, ahová a fogorvos után mentünk?
-Persze, csak nem tudom hol voltatok.
-Hát ahol ilyen pörgős van.
-Oké, de mégis merre van? Amikor kijöttetek a kapun a fogorvostól, akkor jobbra mentetek, vagy balra?
-Balra.
-És sokat kellett menni.
-Nem, közel volt.
-Aha... Mondhatnál még valamit, hogy mi van a közelében.
-Hát a fogorvos!

Álvega

-Kislányom, eszel a pulykából, vagy megeszed a maradék pizzát?
"Száz kiló gond nyomja a vállam" arccal:
-Na jó, eszem a pulykából. De nem kérek húst.

Csiribiri

Lidus mostanában sokat énekel. Egyik nagy kedvence Weöres Sándor Csiribiri csiribirije az ő olvasatában így hangzik:
-Csiribiri szellőlány szikrát pukkant lángot hány.
Nem tudom kire és mire gondolhat ilyenkor...

Palántázás

Micimackót olvasgattunk, abból is az A kis kengurupalánta című részt. Zsebibaba minden áron meg akar nőni, így a többiek elültetik, mert azt gondolják ő is megnő, mint a nővények, ha táptalajba rakják és locsolgatják.
-Eszti, szerinted téged nem kéne elültetni?
-Jaj, anya! Dehogy is, ez butaság. De azért Lidikét eláshatnánk.

Tigris színrelép

Festegettek a lányok, közben elmentem wc-re. Egyszer csak nyílott az ajtó, feltűnt Lidus.
-Nézd, anya! Tigris vagyok.

Micsoda szerelem

Csipkerózsika azon részénél tartottunk, ahol megtudjuk, hogy csak a herceg csókjától ébred fel szegényke. Gondoltam, vicces lesz, ha mindezt átültetem családi környezetbe.
-Apád is megcsókolt engem, aztán én is felébredtem és rájöttem, hogy ő az igazi.
Béla már itt röhögött veszettül.
-Anyátok rájött, hogy apátok milyen vicces... józan életű... vicces... józan életű... vicces... Több pozitív nem jut eszembe.
Már Eszti is dőlt...
-Szóval rájöttem, hogy édesapád milyen jó ember és anyád egyből lecsapott rád.
-Óóóó, szegény apa!
Én is dőltem...




Lábjegyzet: A rosszindulatú megjegyzések elkerülésének megelőzésére tájékoztatok mindenkit, hogy aztán tisztáztuk, Eszti azért sajnálta Bélát, mert azt hitte, fejbe csaptam.

Ott laknak fenn

Esti lefekvés előtt olvasgatjuk Bartos Erika Együtt lenni jó című könyvét. Ahogy olvassuk, megbeszéljük, hogy a könyvben szereplő családtagok kik lehetnének a mi családunkban és elmagyarázom Esztinek a számára ismeretlen fogalmakat. Az űrhajós résznél megálltunk pár percre.
-Tudod mi az a világűr?
-Nem.
-Mutattam neked a csillagászos résznél, hogy vannak a bolygók és csillagok az égen. A világűr az egy nagy-nagy valami, aminek nem tudjuk hol a vége, de ha felnézel éjszaka az égre, akkor a világító csillagok is mind ott vannak a világűrben. És aztán van az űrhajó, amivel felutaznak az űrhajósok az égbe és ők vizsgálódnak, hogy milyen bolygók vannak, milyen csillagok, és azt is kutatják, hogy vajon laknak-e rajtunk kívül még mások is ebben a hatalmas világűrben.
-Én tudok valakit, aki ott lakik.
-Ki?
-Az angyalok.

Fogyózni tilos!

Eszti mindenáron varázserővel akart engem felruházni, így keresgélt a ruháim között. Egyszer csak megjelenik egy nálam 3 számmal kisebb pulóverrel.
-Anya, ha ezt felveszed, akkor varázserőd lesz.
-Eszti, én ezt ezt kihíztam, nem jön rám.
Visszaballag a szobába és közli Lidával:
-Anyára ez nem megy rá. Le kellene fogyasztani a pocakját, de én azt nem engedem! Keressünk valami mást!
Még mindig pocak függő a szentem...

Eszti, a nagylelkű

Reggeli utáni próbálkozás.
-Anya, kaphatunk egy gumicukrot, amit apa vett nekem múltkor?
-De abban már csak egy van.
Elővettem a zacskót, mutatom Esztinek, hogy tényleg már csak egy maradt.
-Elfelezem.
-Neeee, inkább az egészet odaadom Lidikének.
Nézek rá, bűbáj mosollyal néz vissza rám, és tényleg meghatódok ebben a pillanatban a jó lelkén. Azért teszek egy próbát a másik gézengúz felé is, hátha ő sem irigy.
-Liduska, elfelezzük, jó?
-Nem! Enyém, kérem!
Már csak azért is fogom és elvágom kétfelé, mert nem lenne szívem nem adni Esztinek, miután ilyen nagylelkű volt. Aztán előbújik belőle az én édesszájú lánykám is:
-De a nagyobbik legyen a enyém!

Titkos összetevő

A lányok kipakolták a legalsó fiókot a könyhaszekrényből a konyha közepére és főzőcskét játszottak. Eszti összeállította a süteményt.
-Kerül bele liszt, cukor, a tetejére a máz pedig teljes kiőrlésű bocitej lesz.
El kéne gondolkozni ezen az opción...

Cukorka helyett

Reggel készülődünk az oviba. A csajokon már fent van a kabát/overál, már csak a sapkák vannak vissza, aztán indulhatunk.
-Anya, vihetek az oviba tiktakot?
-Nem, Eszti. Nem szeretem, ha édességet esztek az oviban. Bár amióta az a tiktak ott van, akár meg is ehetnétek...
-Igen, itt az ideje megenni.
Néz rám könyörgőn, mire Lida egyszer csak eltűnik, majd szalad vissza a kis pufi cuccban, mint egy túlméretezett pillecukor, és Eszti kezébe nyomja a karórát, amit a papa adott Esztinek néhány hete.
-Tessék, Eszti!
Nézünk rá, majd egymásra értetlenül. Aztán egyszerre mindkettőnknek leesett és hatalmasat nevetünk.

Végül Esztinek már eszébe sem jutott a tiktak.

Nekem már ezt is szabad

Az oviban Esztiék csoport szobájában van egy kis galéria, ahová csak a nagyobb gyerekek mehetnek fel. Eszti itthon eldicsekedett vele, hogy bizony ő néha már szívhatja a magaslati levegőt.
-És aki már elmúlt öt éves, az felmehet a galériára. De én még nem vagyok annyi, de így is felmegyek néha.
-És mire föl mész te fel oda?
-Hát a galériára! Nem érted?

Apa születésnapjára

Pénteken Eszti összedobta a szokásos mindent bele süteményét. A végeredmény botrányos lett. Kicsit elkenődött, mikor megkóstolta. Az egész a kukában landolt.
Ma úgy gondolta, újra nekifut és megpróbálja tökéletesíteni a prototípust.
-Esztikém, kotyvaszthatsz, csak egy nagy baj van ezzel az egésszel.
-Tudom, hogy nem szereted.
Leültem a székre, megfogtam a két kis kezét, mélyen a szemébe néztem és osztani kezdtem az észt.
-Ez nem igaz. Szeretem, ha sütsz, csak az a baj, hogy nem fogadod meg a tanácsaimat. Hiába mondom, hogyan kellene, te nem úgy csinálod és a végén ehetetlen lesz. Ezt pedig úgy hívják: pazarlás. Nem tudjuk megenni, kiborítjuk és ez így nagyon sok pénzbe kerül. Szóval süthetsz, csak jó lenne, ha megfogadnád a tanácsaimat. Jó?
Néz rám a nagy szemeivel, fülig érő szájjal mosolyog, látom, hogy valamit nagyon kikívánkozik az okos kis buksijából.
-Mondjad, kincsem!
-Mindjárt bepisilok!

*

A végeredmény, amit Béla születésnapjára ajánlottunk fel. :)

Citrommázas csokis márvány torta