Eszti, a nagylelkű

Reggeli utáni próbálkozás.
-Anya, kaphatunk egy gumicukrot, amit apa vett nekem múltkor?
-De abban már csak egy van.
Elővettem a zacskót, mutatom Esztinek, hogy tényleg már csak egy maradt.
-Elfelezem.
-Neeee, inkább az egészet odaadom Lidikének.
Nézek rá, bűbáj mosollyal néz vissza rám, és tényleg meghatódok ebben a pillanatban a jó lelkén. Azért teszek egy próbát a másik gézengúz felé is, hátha ő sem irigy.
-Liduska, elfelezzük, jó?
-Nem! Enyém, kérem!
Már csak azért is fogom és elvágom kétfelé, mert nem lenne szívem nem adni Esztinek, miután ilyen nagylelkű volt. Aztán előbújik belőle az én édesszájú lánykám is:
-De a nagyobbik legyen a enyém!