Jellemvonások

 -Lidikém, miért nem mész Csengével bandázni?

-Mert ő olyan komolyizált. 

Rokonok

 Jövünk a suliból délután Lidussal, a Táncsics parknál meglátom Csabát, a másodunokatestvéremet, aki minden nap a parkban futtatja a kutyusát. Engedélyt kértünk, hogy Lidus megsimogathassa az ebet, váltottunk pár szót, majd elköszöntem... Csak én, mert Lidi szokás szerint elsumákolta.

-Lidi, köszönj a Csabának, légy szíves!

- ....

-Legalább a rokonaimnak köszönj, Csaba a második unokatestvérem!

-Tényleg?

-Tényleg...

-De a Dörminek (aki nem tudná, ő a tesóm) se szoktam köszönni. Eddig egész életemben kb. háromszor köszöntem neki.

-Ne már! De miért?

-Mert eddig nem volt szimpatikus.

Fele imádságom

 Történt ma egy baleset a suliban, kérdeztem Lidit, mi történt, ki volt a szenvedő alany, mi lett a mentés vége. Nagy vonalakban elmesélte, majd kis szünet után váratlan fordulatot vett a beszélgetés:

-Elmondtam a kisfiúért négy imát.

-Komolyan? De jó fej vagy, milyen jó szíved van!

-De megbántam... - jött a sokkoló igazság.

-Miért? - csodálkoztam.

-Mert elég lett volna kettő is.

Innen kívánunk jobbulást és reméljük, hogy használt az imádság!