A hiszti ragályos

-Látod Lida hogy tud hisztizni? Jól eltanulta tőled.
-Szerintem csak elkapta.

A helyes hangképzés rögös útján

Az ovival párhuzamban ugyebár előkerültek mesék, amiről Eszti addig nem igazán hallott. Ilyen volt Aranyhaj története is. Mivel nem ismertem én sem, utána néztem, hogy mégis miről szól, ki a főszereplő, stb. Mint kiderült, eredetileg Aranyhaj neve Rapunzel, így is szoktuk emlegetni a hősnőt.

A lányok ma a jó időre tekintettel szinte egész nap az udvaron játszottak. A trambulin-homokozó-medence háromszögben töltöttük a délután jelentős részét is. Lida ugye még csak pár szót mond, engem is fülig érő szájjal hív apának például. Ma Eszti Rapunzelt formálta a kapucnis törölközőjével a fején (nyilván ez volt a haja), mikor is felvilágosította Lidát, hogy a beszéd nem is olyan bonyolult dolog.
-Lida! Mondd, hogy Rapunzel! Ez könnyebb, mint az Aranyhaj, mert így jár a nyelved és nem kell hozzá csücsörítened.

Lida blogja

Eszti csak fél füllel hallja mindig ezt a ma esti Esztizést, igazából nem tudja mi ez, csak hogy felírom a dolgokat valahová.
Ma Lidus sikeresen felvette egyedül a szandálját a lábára, gondoltam a dátumot feljegyzem valahová.
-Hú, ezt felírom.
-A ma esti Lidike az lesz, hogy felvette egyedül a cipőjét.

Hány lába van?

Eszti rajzolt Lidának. Egy kutyát. Bár szerintem inkább oroszlánra hasonlít. De nem is ez a lényeg...

Mikor megrajzolta a lábait, csodálkozva kérdeztem:
-Öt lába van a kutyának???
-Hm, van olyan kutya is.
Biztos táltos kutya, vagy ilyesmi...

Apa dirigál

Nem tudom másnál hogyan megy ez, de nálunk minden este kínszenvedés a lefekvés. Megvan a rituálé, ami után mindenki békében mély álomba zuhanhatna, de Eszti minden este lenyomja a szokásos "anyahadmaradjakittveletekésnemiszeretemapátésnemisvagyokálmosstb" műsort. Persze visít is hozzá, meg sír, meg ami éppen eszébe jut.
Ma este is ment az idegeink tépázása, de valahogy még a szokásosnál is durvábbra sikerült. Szegény apja tehetetlenségében otthagyta a szobájában.
Miután Lidus elaludt, átmentem a még mindig szipogó hisztérikához.
-No, megnyugodtál?
-Most már igen.
-Kincsem, apának szót kell fogadnod.
-De mindig dirigál.
-Azért dirigál, mert ő a felnőtt és ő az apukád.
-Tudom! De én meg növök, mint a gomba. És nemsokára felnőtt leszek.
-Na majd ha felnőtt leszel és neked is lesznek gyerekeid, akkor te is dirigálhatsz nekik.
-És ha nekik is lesz gyerekük, akkor ők is dirigálhatnak nekik.
-Így van.
Ettől a ténytől megnyugodott és 2 perc múlva húzta is a lóbőrt.

Jégkrém nélkül nincs élet

Szombaton bringázni indultunk. Kocsival elvittük a járgányokat a Duna töltésig és irány a Viza.
Indulás előtt még taktikai megbeszélés folyt itthon.
-Kitekerünk Madocsára.
-Megyünk a Duna partra is?
-Igen.
-Jó, akkor tudok ott enni megint jégkrémet.
-Gondoltam, hogy ez a legfontosabb.
-Nekem mindig ez a legfontosabb.

Csak a szádban olvad

Előzmény: Eszti időnként megáll a boltban az m&m's cukorkák előtt és próbálkozik, hátha veszek neki. Fogalmam sincs, hogy evett-e már, vagy csak tetszik neki a csomagolás, de rendre lebeszélem róla, inkább túró rudi párti vagyok, mint cukorka.

Eszti minden fronton ma ünnepelte a szülinapját. Az oviba is vittünk tortát, sütit, megköszöntötték a gyerekek, délután pedig idehaza vártuk a vendégeket.
A kis hercegnőnek igen csak rossz délutánja volt, leesett a lépcsőn és egy hatalmas, lila hupli lett a homlokán, majd ébredés után is nagyon rossz kedve volt (kinek ne lenne egy ilyen ballépés miatt). Beígértem neki egy szép tortát is, ami persze nem sikerült (másodszorra sem), így alternatív megoldásként m&m's cukorkákkal díszítettem meg a förmedvény tetejét. Anyukám, Eszti rendelésére egy csodás epertortát készített. Köszöntés után a torták Eszti elé kerültek, leégett a tűzijáték, jöhetett a porciózás. Eszti a kis durcás orra alól kibökte, hogy ő a végtelenül félresikerült tortából kér. Felvágom a tortát és a tányérjára teszem a szeletet, mire ő elkezdi leszedni róla a cukorkákat és hamm, bekapja.
-Ezért kínlódtam mindig! - zsörtölődött.
-Hol?
-A boltban.
Majd közölte, hogy a tortát amúgy nem is kéri, csak a cukorkát.
Jót nevettünk, aztán a maradék cukorkát is megkapta, amitől végre jobb kedvre derült.

Hapci

Egyszer régen valaki azt mondta nekem, ha várandós leszek, tuti ideggyenge lesz a gyerekem, mert olyan brutális a tüsszentésem.


Tüsszentettem egy szokásosat. Lidi vigyorgott rajta egyet, Eszti megjegyzést tett.
-Lehet, hogy elkaptad tőlem a betegséget.
-Gondolod?
-Vagy így születtél.
-Hogy?
-Tüsszögve.

Jön a nyár, most mi lesz?!

Eszti már csak jövő héten megy oviba, ami némi aggodalommal tölt el. Hosszú lesz a nyári szünet, de úgy tűnik nem csak nekem.
-Nem is tudom mit csinálunk egész nyáron.
-Hát, majd veszekszünk.

Barchoba

Jön a nyár, gondoltam megkérdezem Esztit a terveiről.
-Az idén is elmész hittan táborba?
-Szerintem igen.
-Jól érezted magad tavaly, nem?
-Igen.
-És emlékszel még a nénire, aki vezette a tábort?
-Igen, göndör haja volt hátul.
-Biztos egyre gondolunk? Tudod, hogy hívták?
-Nem emlékszem.
-Segítek. Ma...
-....
-Mar...
-Marcsi?
-Nem, nem Marcsi... Marga...
-Margarin!
-Na jó, Margaréta.

Ez így sikerült

Biztos megvan nektek is gyerekkorotokból, mikor a diófa, vagy más nagy falevélből legyezőt csináltatok...

Sétálunk Esztivel az utcán, egy diófa ága behajlik az útra. Letépek egy falevelet és nagy lelkesen a levél fő erétől a széle felé húzom a két ujjamat, amitől kiszakad a levél zöldje és csodás legyezőt készítek Esztinek. A levél hegyét meghagyom neki.
-Nézd, itt megfogod a két ujjaddal és húzod óvatosan.
Megfogja, húzza, igaz az óvatosság nem teljesen van meg, így szinte egyben leszakad az egész. Szemléli egy kicsit, majd a kezembe nyomja:
-Tessék, anya! Ezt a szakadást neked csináltam.