Lidus őzikéje

Egyik délután épp indultunk volna Lidussal a boltba, mikor látom, hogy két kis tenyerét egymásra borítja és suttog.
-Hát te mit csinálsz?
-Megfogtam az őzikét.
-Milyen őzikét?
-Az én őzikémet.
-Ideadod nekem?
-Neeeeeem, téged megharap.
-Megmutatod azért?
-Igen. - és kinyitja a tenyerét, ami persze üres.
-Nagyon aranyos. És hogy hívják?
Egy pillanatra elgondolkodik...
-Öööö, Kamion!

A délután csúcspontja volt, mikor állítólag elhagytuk a boltnál és visszafelé szaladva kiabált az utcán a láthatatlan Kamionnak.

Lida nem boldogul

Lidus elszántan küzd a mese kocka tetejével. Az egyik oldalról kellene becsúsztatni a fedelet a helyére, de azon kívül, hogy nem jön rá, melyik oldalt hová kellene illeszteni, még a benne lévő papírok is akadályozzák sikerében.
-Liduskám, fordítsd el a dobozt!
Elfordítja jó irányba, de a fedele még mindig nem jó fele néz.
-A tetejét, ami a kezedben van, azt is forgasd el!
-De nem sikerül! Nem tudom ezt koordinálni.
Én meg csak lesek, hogy egy 2,5 éves gyerek honnan hallotta ezt és hogy sikerült neki ezt még a megfelelő szituban alkalmazni is.