Csillaghullás

Üvegfestést készített Eszti a konyha asztalnál. Előre megrajzoltam neki a kontúrt, ő pedig kifestette a Mikulás sapkás csillagot. Mikor elkezdte, a fólia leesett az asztalról a földre.
-Jaj, ez leesett! Ez egy hullócsillag.
Akár kívánhattunk volna is valamit.

Várjuk a Mikulást

-Anya! Adtál kulcsot a Mikulásnak?

Rudi kalandjai

Esztinek van egy rénszarvasa, Rudolf, aki egy ideje a szuterénban tengette napjait. Rudi kb. fél méter magas, kitömött textil báb. Minap nézegettük a fényképeket és eszembe jutott, hogy Rudi minden évben rajta van a karácsonyi családi fényképeken. Így tegnap felhoztuk Lidussal. Hogy, hogy nem, Rudi vizes lett. Este készülődtünk a fürdéshez, mikor észrevettem, hogy Rudi bekerült Béla fekhelyére. Nagyon mérges lettem, mert a párna, a lepedő és a takaró is nyirkos lett. Esztit jól eligazítottam, hogy ez mekkora butaság volt, ő váltig állította, hogy nem ő volt, Lidus pedig ráfogta Csengére, aki nálunk vendégeskedett délután.
A mérgem aztán elszállt, elalvás előtt bebújtam Eszti mellé az ágyába.
-Ne haragudj, hogy kiabáltam! Tudod, ettől még szeretlek.
-Én is szeretlek.
-Különben ki rakta apa ágyába Rudit.
Sejtelmesen, fülig érő szájjal:
-Magától mászott fel.
Rudi mára kiszáradt.

A vetélytárs

Eszti a fürdőkádban ülve énekelte a "nézését megajárását" szövegű csodálatos szerzeményt. Jókat derültünk rajta, majd odaért a "száz aranyért nem adnám" részhez.
-Kit nem adnál?
-A férjemet.
-Ki lesz a férjed?
-A Levike.
-Biztos?
-Igen, bár a Csenge nagyon szeretné, ha az ő férje lenne.
-És honnan tudod, hogy nem Csengét veszi el?
-Mert én is szeretem, és én leszek a felesége. A legjobb lenne, ha elcsalnád Csengét erről a butaságról.
Elvileg Csenge nemsokára jön hozzánk. Úgy érzem, lesz miről beszélgetnünk...

Önműködő telefon

Eszti játszott a telefonomon, aztán hirtelen abbahagyta. Mikor kézbevettem, akkor látom, hogy teljesen sötét a képernyő.
-Lemerítetted a telefonom???
-Nem, magától merült le.

Szól a rádió

Picur rádiót hallgattunk barkácsolás közben. Egy számomra eddig ismeretlen szám ment, a hisztit énekelték meg benne. Mikor vége lett, gondoltam, kicsit boncolgatjuk a témát, így nekiszegeztem Esztinek a kérdést.
-Hallottad miről szólt a dal?
-Igen, hallottam, mert én kinyitottam a fülem. - válaszolt önelégülten.
-Igen??? És miről?
-A lisztről.

Eszti újraéleszt

Gondolkodtam délelőtt, hogy Eszti milyen nagy lány és fel kéne készítenem, hogy mit tegyen, ha véletlenül valakivel valami baj történik a családban és nincs más épkézláb személy ott, mint ő. Vacsora közben előhozakodtam a témával.
-Esztikém, szeretnék veled egy komoly dologról beszélni. Mit tennél akkor, ha anya mondjuk rosszul lenne, elájulna, nem tudna mozogni, beszélni, felkelni?
-Segítenék.
-Hogyan?
-Adnék neked hangot, meg szuszt.

Robbanós telefon

A telefonomon van egy app, ami mindenféle Esztinek való játékkal van tele. Köztük az egyikkel színes golyókat kell egymás mellé lőni egy ágyúval, és ha jó sok összejön, akkor kipukkannak és eltűnnek. Nagyon élvezi a kis hölgy.
-Az előbb csináltam egy jó nagyot. Olyan nagy volt, hogy majdnem szétpukkadt a telefonod is.

Ha a kép homályos...

Az utóbb hetekben napi szintű elfoglaltsága volt a lányoknak, hogy régi képeket nézegettek, köztük az esküvői albumainkat is. Az egyik fénykép Béláról és rólam kicsit homályos hatású. Eszti nézegeti...
-Szépek voltatok csak ez egy kicsit vakosra sikerül.

Ezért ne legyen a gyereknek három neve

A múltkorjában a Nyirati családnál töltöttük az estét. Szilvi sütött nekünk pizzát, mi vittünk egy kis desszertet. A finom étek fogyasztása közben ment a csacsogás a gyerekek között, míg nem a gyerekek neve került szóba. A beszélgetés folyam végére kaptam csak fel a fejem:
Eszti: -A Lidus neve Decsi Lídia Zsuzsanna
Ábel: -Nem, Eszti! Anna, Peti, Gergő.

Head, shoulders, Sherlock Holmes

Egyik este Eszti kezébe vette Sherlock Holmes angol nyelven megjelent kalandjait. Nagy lelkesen nyomatta a kamu angolt, jókat derültem rajta. Majd odaadta nekem, hogy olvassak belőle. Felolvastam neki egy bekezdést, nézett rám okosan, majd miután befejeztem, megállapította:
-Akkor ez most nízentóz. -majd összecsapta a könyvet.

Love story

Eszti az oviban kis barátjával, Flóriánnal tölti a nap nagy részét. Otthon is csak azt hallom, hogy "mer a Flóri így, mer a Flóri úgy...".

Reggel az öltözőben megjegyezte, hogy a faliújságra kitett munkáik között (tököknek ragasztottak szemet, szájat) Flóriáné a legmosolygósabb.
-Csak nem vagy szerelmes a Flóriánba?
-Neeeeeeem... Én még mindig a Levikébe vagyok szerelmes.

Hasonmás

Gömbi kutyánk kistestvére Érden lakik a lányok keresztszüleinél. A hétvégét náluk töltöttük. Mikor megérkeztünk, még az autóban Lida megszólalt:
-Bimbi!
-Nem, nem Gömbi. Bár itt is van egy Gömbi szerű kutya, csak Pumuklinak hívják - tájékoztatta Eszti.

Minőségét megőrzi

Eszti büntiben volt egy hétig, nem kaphatott rágót. A büntetés kedden lejárt, másnap jött és követelte jussát.
-Anya, légy szíves, had kapjak egy rágót!
-Neeem! Mindjárt megyünk fürdeni.
-Azt mondtad, lejárt a szavidejem.

Szerencsejáték helyett

Tegnap jó hírek érkeztek, a gázszolgáltató visszautalt egy kis pénzmagot. Mit ne mondjak, megörültem neki. Úgy látszik más is.
-De jó! Visszafizetnek ... ezer forintot!
-Húúúúú, akkor nyertünk a lottón.

A legjobb lány

Beszélgetünk Bélával:
-El kellene menni valamikor megnézni az új múzeumot.
-Igen, el kellene valamikor.
-Szerinted ezekkel a nőkkel meg lehet nézni?
-Jó kérdés...
Majd bekapcsolódik Eszti:
-Igen, mert én a legjobb lány vagyok és meg tudok a seggemen ülni, minden padon és minden széken.

Új fogalom

Tudjátok mi az a sebhártya? Neeeem??? Most megtudjátok.

*

-Erről beszélgettünk a többiekkel az öltözőben?
-Milyen öltözőben?
-Hát az oviban.
-De mi az a sebhártya?
-Hát az olyan, hogy elesel és vérzik a térded, aztán utána már nem vérzik, na az a sebhártya.
-És ezt hol hallottad?
-Sehol. Ezt én találtam ki.

Formálódás

Időnként elfelejtem meglocsolni a virágokat, kókadnak, száradnak... Nem vagyok rá túl büszke, de ez van. Eszti meglátta az egyik, kissé megkopaszodott korall virágot, ami némi sajnálatot váltott ki belőle.
-Anya, úgy szeretném, ha ez a virág visszanyerné eredeti alakját.
Ma meglocsoltam... Talán van remény.

Hallatlan

Felkiáltottam:
-Ah!
-Mi az, anya?
-Sipol a fülem.
-Meghallgathatom?

A világ legrövidebb meséje

Béla már nagyon unta az esti tortúrát a lányokkal. Egyszerűen nem akartak lefeküdni. Jól elhúzódott az egész. Aztán bedobta a törülközőt.
-Gyere Eszti, aztán elmesélem a négy mondatos mesét. Hol vót, hol nem vót, egyszer csak meghótt.
-Apa, ez melyik könyvben van?

Lida első szösszenete

Egyik kedvenc mesénk a Kippkopp a fűben. Aki nem ismerné, így kezdődik:
A kamrába tévedt egy kisegér és megroppantotta a dió héját.
-KRAKK.

*

Ma reggel ez a két veszedelem a nyakamba ugrált az ágyon. Persze minél inkább tiltakoztam, annál nagyobb elánnal vetették rám magukat, majd leszakadt a vállam.
-Egyszer még megrokkanok.
Mire a kis szemfüles Lida:
-KRAKK!
Végül is roppanhatok is.

Színes élővilág

Még mindig barchoba...

Eszti gondolt, én kérdezgetem.
-Van lába?
-Nincs.
-Milyen színű? Kék?
-Igen.
-Piros?
-Igen.
-Sárga?
-Igen.
-Pillangó?
-Nem. Nincsen lába, csak úgy mászkál.
-Akkor nem tudom.
-Fóka.
-Fóka? És kék, meg piros, meg sárga???
-Igen. Én most egy ilyen fókára gondoltam.

A meggyőzés mestere

Eszti jó ideje nem alszik ott anyukámnál, estére mindig sírás közeli állapotba kerül és haza akar jönni.

Vásárolni voltunk az egyik multinál, ahol Eszti meglátott egy játék boltos pultot pénztárgéppel, futószalaggal, bevásárlókosárral, meg minden félével.
-Anya, veszel nekem olyan boltosat?
-Kislányom, hová rakjuk?
-A szobámba.
-Már nem fér el. Ott van a kis konyhád is. Ha több időt töltenél a Maminál, ha nála aludnál, akkor oda vennék és ott elférne. De hát te nem alszol Maminál.
-Igen, mert én nem vogyok ilyen ottalvós. De tudod mit? Jövő héten ott alszom a Maminál.
-Esztikém, ha jövő héten ott alszol a Maminál, esküszöm, veszek neked egy ilyen boltos játékot.
-Okés.
Kis szünet...
-Végül is az Orsiéknak is van ilyen pénztáros játékuk, ott is tudok játszani ilyet.
-Gondolom, már nem is akarsz a Maminál aludni.
-Már nem.
Hamar lebesztélte magát az ottalvásról.

Kifiaborja ez a leány?

Ismerkedünk a barchobával. Találgattunk délután (inkább állatokat) és este is (főleg családtagokat). Esztinek nagyon tetszett. A fürdőkádban ülve is ez ment. Éppen én gondoltam valakire.
-Gondoltam.
-Apa.
-Nem.
-Lida.
-Nem. Kérdezz olyanokat, hogy hol laknak, felnőtt vagy gyerek, van-e kutyájuk, milyen színű a hajuk, van-e gyerekük meg hasonlók.
Kérdezett párat, aztán oda kanyarodtunk, hogy van-e gyereke az illetőknek.
-Nincs. Kutyájuk van.
-Nem tudom. Kire gondoltál?
-Keresztanyuékra.
-De hiszen nekik van gyerekük!
-Ki?
-Hát én!
-De te a mi gyerekünk vagy.
-Nem, az övéké is vagyok. Én vagyok a keresztgyerekük.
És tényleg...

Nem is állat, nem is növény, mi az?

Éppen pakoltunk az udvarról befelé, mikor is a déli napsütésben a teraszon lévő virágokra szállt egy szitakötő. Annyira bátor volt a kis szivárványos, hogy hiába meredtünk rá hárman (Lida meg még sikkangatott is, bár nem tudom ebből a szitakötő mit érzékelhetett), egyre közelebb repült. Végül leszállt Eszti kezére.

Ezen a csodán felbuzdulva Eszti előállt legújabb ötletével.

-Anya! Nekem kell egy állat! Egy szitakötő, vagy madár... vagy egy zsiráf.

-Itt van a Gömbi.

-Nekem a Gömbi nem elég. Kell még valami.

-Itt voltak a csigáid (kb. 10 mászott szana és szét a konyhában, amit az utcán gyűjtött), azokkal se foglalkoztál.

-De a csiga nem is állat.

-Hát mi? Növény?

-Milyen bölény???

A létszám változáshoz nem járultam hozzá.

Kitartó konyhatündér

Kati néninél, a szomszédnál töltötte a lánya és a három lány unokája a hétvégét. Emma a legkisebb, aki még tavaly nyáron összebarátkozott Esztivel. Már alig várták mindketten a találkozást. Szinte az egész hétvégét együtt töltötték, hol Kati néninél, hol nálunk. Hazautazás előtt, vasárnap délelőtt átjött hozzánk Emma egy utolsó fordulóra. Volt itt minden: borotvahabból és ételfestékből kencét csináltam nekik, amivel a fél udvart és magukat is kikenték, Béla unikornis szarvat gyártott, szobát rendeztek be és át, de Emma valahogy mindig csak Eszti kis konyhájával akart játszani, főzőcskézni, fáradhatatlanul kérte Esztit, de neki egyáltalán nem fűlt hozzá foga.
Kitalálta Emma, hogy építsenek házat az unikornisoknak. Béla bevitte a székeket Eszti szobájába, ráterítették a pokrócokat, folyt a bungizás, én közben az ebéddel bíbelődtem a konyhában.
Béla épp egy fordulót teljesített, mikor a csatazaj közben Emma végső reményében még bepróbálkozott:
-Addig főzzünk valamit!
Persze a főzésből nem lett semmi, de azért a csajok jót mulattak, ahogy mi is.

Unikornis lányok

Társas és az illem

Eszti megfűzte az apját, hogy esti lefekvés előtt még játszanak egyet a hercegnős társasjátékával. Mikor Lida elaludt, mentem Bélát leváltani, átvettem a bábúját és folytattam helyette a megkezdett fordulót. A játék lényege, hogy össze kell szedni a hercegnős tallérokat, mindegyikből 1-1 darabot, de csak pontos dobással ér felvenni azokat. Eszti veszettül csalt. Többször rászóltam, mikor is a végkifejletben teljesen más lépésszámnál rálépett egy tallérra, megfordította, majd mikor látta, hogy neki már van olyan, kicserélte egy másikra és elvette.
-Hééééé, te csalsz!
Sompolygás...
-Tedd csak vissza!
-Ezt már nem illik visszatenni. - mosolygott ártatlanul.
Feladtam a játékot. Inkább meséltem.

Házi olimpia

Szóval az úgy volt, hogy gondoltam, szegény gyereknek legyen már fogalma az olimpiáról, néztük a neten egy kicsit az élő közvetítést. Azért a neten, mert olyan viharvert tévénk van, hogy még távirányító sincs hozzá, ennek okán nem tudjuk behangolni sem, M4 meg sehol. Múltkor a szomszéd kislány is megkérdezte, hogy miért van nekünk ilyen miniatűr tévénk. Mondtam, mi nem igazán nézünk tévét, akkor meg minek nagyobb, szebb, jobb?

Esztinek tetszett az olimpia, azonnal magával ragadta az uszoda varázsa és Hosszú Katinka lénye, mikor a 400 vegyesben aranyért úszott.

*

Lida talált egy szarvasbogarat a teraszon. Piszkálgatni kezdte, sikongatott közben. Egyszer csak fogta és hátára fordította szegény jószágot, aki kétségbeesetten kapálózott, próbált visszabillenni, de a nagy csápolásban csak megindult háton csúszva, ami egyből megihelette Esztit:
-Nézd! Ő is pont úgy evez, mint a Hosszú Katinka!
Így lett nekünk egy saját olimpikonunk.

Kis kárörvendő

Béla pakol az asztalra vacsorához. A füstölt áru között Eszti észreveszi a csípős paprikát.
-Ez a csípős paprika?
-Hát ez még apának is nagyon csípős.
-Megkóstolod és megnézhetem az arcodat?

Mizé?

Eszti ugrabugrál.
-Most úgy ugrottam, mint a Kanga.
-Ki az a Kanga?
-Hát az az ugró kis izé.

Eszti pártában maradt

Édesek ezek a gyerekek, mikor 4 évesen a jövőjüket tervezik. Nálunk vendégeskedtek a keresztszülők, velük együtt pedig a harmadik keresztgyerek is, Joci. A két jóbarát ül a konyhaasztalnál, mikor is Eszti megszólal:
-Asszem mégsem Levikéhez megyek feleségül.
-Miért nem?
-Úgy is a Csenge akar hozzá menni...
-Hát akkor kihez mész inkább?
-Jocihoz.
-Joci, elveszed Esztit?
-Nem!
Tudomásul vette és ment az élet tovább.

Bodzatenger

Béla megmetszette a bodza fát az udvarban. A lányok lelkesen egy fazékba szedték a bogyós fürtöket, behozták a konyhába és szépen, módszeresen szétterítették a padlón. Nem örültem neki.
-Jaj, lányok! Ez nem túl jó ötlet. Majd lepotyog, belelépünk a bogyókba, széthordjuk és az egész lakás úszni fog a bodzától.
-Nem is tudtam, hogy a bodza tud úszni.

Színes körmök

Minap itt volt nálunk a szomszéd lány, Helga vendégségben. Játszottak a csajok, majd leültünk vacsorázni. Eszti újabb hóbortja, hogy mindegy mivel, csak kifesse a körmét. Most éppen a rózsaszín szövegkiemelő került a kezébe és bőszen firkálgatta a karmait. Helga meglátta és kétségbeesetten felkiáltott:
-Anyuka! Az Eszti besminkeli a körmét!

Bőrön keresztül légzés

Lida kedvenc könyve mostanában a Kutyaszorító. Ezt nézegetjük és megbeszéljük, kinek, milyen kutyája van, hogy hívják, stb.
Ebben van egy hosszú nyelvű agár, aminek kapcsán megtanítottuk neki, hogy lihegnek a kutyusok, majd Esztinek apja elmagyarázta, hogy miért is teszik ezt.
Ma ismét lapozgattuk a könyvet, majd az agárhoz érve Lida lihigeni kezdett, mire Eszti elmagyarázta neki:
-Azért csinálnak így, mert a kutyák nem tudnak kilélegezni a bőrükön át.

Eszti hajat fest

Ma este olyan szinten elmerültünk a szerepjátékban, hogy az már aggódással töltött el.
Délután Eszti megnézte a Hófehérke rajzfilmet, ami aztán egész délutántól estig tartó témát adott. Lidi volt pl. Kuka, én Morgó, aztán minden féle részletek jöttek elő. A legvégső stádiumban Eszti ült a kádban és folyatta magára a vizet, még a hajára is (pedig utál hajat mosni).
-Hát te, miért vizezted be a hajad?
-Hogy fekete legyen.
-Ahhha...
-De ilyen is marad, anya?
-Nem, ha megszárad, akkor kivilágosodik.
-Akkor változtass át!
Na ettől féltem...
-És hogyan?
-Hívj ide egy tündért, ragadd el a kezéből a varázspálcáját és varázsolj el.
Megnyugodtam. Nem akar még hajfestést.

A boszojkány már a múlté

Mindig is büszke voltam Esztire, hogy milyen szépen, tisztán, érthetően beszél, de azért nála is voltak még gondok az r-rel. Időnként cikiztem is vele, illetve úgy csináltam, mintha egészen más, értelmes szót hallanék ki abból, amit mondani szeretett volna, mire ő természetesen addig ismételte az adott szót, míg ki nem mondta azt a fránya betűt. Minap történt, hogy anyai szívem megdobbant, mikor az r betűt először, tisztán kiejtette ott, ahol előtte sosem, ez pedig a "gyere" volt.

Ülünk a konyhában, Béla a fürdőben tevékenykedik. Eszti hívja az apját:
-Apa, gyere!
Megüti a fülem a tiszta r hang, elérzékenyülök és örömömben újra hallani akarom.
-Mondd mégegyszer! - közben az apja mellé ér.
-De hát már itt van. - mosolyog és esze ágában sincs megismételni.

A hiszti ragályos

-Látod Lida hogy tud hisztizni? Jól eltanulta tőled.
-Szerintem csak elkapta.

A helyes hangképzés rögös útján

Az ovival párhuzamban ugyebár előkerültek mesék, amiről Eszti addig nem igazán hallott. Ilyen volt Aranyhaj története is. Mivel nem ismertem én sem, utána néztem, hogy mégis miről szól, ki a főszereplő, stb. Mint kiderült, eredetileg Aranyhaj neve Rapunzel, így is szoktuk emlegetni a hősnőt.

A lányok ma a jó időre tekintettel szinte egész nap az udvaron játszottak. A trambulin-homokozó-medence háromszögben töltöttük a délután jelentős részét is. Lida ugye még csak pár szót mond, engem is fülig érő szájjal hív apának például. Ma Eszti Rapunzelt formálta a kapucnis törölközőjével a fején (nyilván ez volt a haja), mikor is felvilágosította Lidát, hogy a beszéd nem is olyan bonyolult dolog.
-Lida! Mondd, hogy Rapunzel! Ez könnyebb, mint az Aranyhaj, mert így jár a nyelved és nem kell hozzá csücsörítened.

Lida blogja

Eszti csak fél füllel hallja mindig ezt a ma esti Esztizést, igazából nem tudja mi ez, csak hogy felírom a dolgokat valahová.
Ma Lidus sikeresen felvette egyedül a szandálját a lábára, gondoltam a dátumot feljegyzem valahová.
-Hú, ezt felírom.
-A ma esti Lidike az lesz, hogy felvette egyedül a cipőjét.

Hány lába van?

Eszti rajzolt Lidának. Egy kutyát. Bár szerintem inkább oroszlánra hasonlít. De nem is ez a lényeg...

Mikor megrajzolta a lábait, csodálkozva kérdeztem:
-Öt lába van a kutyának???
-Hm, van olyan kutya is.
Biztos táltos kutya, vagy ilyesmi...

Apa dirigál

Nem tudom másnál hogyan megy ez, de nálunk minden este kínszenvedés a lefekvés. Megvan a rituálé, ami után mindenki békében mély álomba zuhanhatna, de Eszti minden este lenyomja a szokásos "anyahadmaradjakittveletekésnemiszeretemapátésnemisvagyokálmosstb" műsort. Persze visít is hozzá, meg sír, meg ami éppen eszébe jut.
Ma este is ment az idegeink tépázása, de valahogy még a szokásosnál is durvábbra sikerült. Szegény apja tehetetlenségében otthagyta a szobájában.
Miután Lidus elaludt, átmentem a még mindig szipogó hisztérikához.
-No, megnyugodtál?
-Most már igen.
-Kincsem, apának szót kell fogadnod.
-De mindig dirigál.
-Azért dirigál, mert ő a felnőtt és ő az apukád.
-Tudom! De én meg növök, mint a gomba. És nemsokára felnőtt leszek.
-Na majd ha felnőtt leszel és neked is lesznek gyerekeid, akkor te is dirigálhatsz nekik.
-És ha nekik is lesz gyerekük, akkor ők is dirigálhatnak nekik.
-Így van.
Ettől a ténytől megnyugodott és 2 perc múlva húzta is a lóbőrt.

Jégkrém nélkül nincs élet

Szombaton bringázni indultunk. Kocsival elvittük a járgányokat a Duna töltésig és irány a Viza.
Indulás előtt még taktikai megbeszélés folyt itthon.
-Kitekerünk Madocsára.
-Megyünk a Duna partra is?
-Igen.
-Jó, akkor tudok ott enni megint jégkrémet.
-Gondoltam, hogy ez a legfontosabb.
-Nekem mindig ez a legfontosabb.

Csak a szádban olvad

Előzmény: Eszti időnként megáll a boltban az m&m's cukorkák előtt és próbálkozik, hátha veszek neki. Fogalmam sincs, hogy evett-e már, vagy csak tetszik neki a csomagolás, de rendre lebeszélem róla, inkább túró rudi párti vagyok, mint cukorka.

Eszti minden fronton ma ünnepelte a szülinapját. Az oviba is vittünk tortát, sütit, megköszöntötték a gyerekek, délután pedig idehaza vártuk a vendégeket.
A kis hercegnőnek igen csak rossz délutánja volt, leesett a lépcsőn és egy hatalmas, lila hupli lett a homlokán, majd ébredés után is nagyon rossz kedve volt (kinek ne lenne egy ilyen ballépés miatt). Beígértem neki egy szép tortát is, ami persze nem sikerült (másodszorra sem), így alternatív megoldásként m&m's cukorkákkal díszítettem meg a förmedvény tetejét. Anyukám, Eszti rendelésére egy csodás epertortát készített. Köszöntés után a torták Eszti elé kerültek, leégett a tűzijáték, jöhetett a porciózás. Eszti a kis durcás orra alól kibökte, hogy ő a végtelenül félresikerült tortából kér. Felvágom a tortát és a tányérjára teszem a szeletet, mire ő elkezdi leszedni róla a cukorkákat és hamm, bekapja.
-Ezért kínlódtam mindig! - zsörtölődött.
-Hol?
-A boltban.
Majd közölte, hogy a tortát amúgy nem is kéri, csak a cukorkát.
Jót nevettünk, aztán a maradék cukorkát is megkapta, amitől végre jobb kedvre derült.

Hapci

Egyszer régen valaki azt mondta nekem, ha várandós leszek, tuti ideggyenge lesz a gyerekem, mert olyan brutális a tüsszentésem.


Tüsszentettem egy szokásosat. Lidi vigyorgott rajta egyet, Eszti megjegyzést tett.
-Lehet, hogy elkaptad tőlem a betegséget.
-Gondolod?
-Vagy így születtél.
-Hogy?
-Tüsszögve.

Jön a nyár, most mi lesz?!

Eszti már csak jövő héten megy oviba, ami némi aggodalommal tölt el. Hosszú lesz a nyári szünet, de úgy tűnik nem csak nekem.
-Nem is tudom mit csinálunk egész nyáron.
-Hát, majd veszekszünk.

Barchoba

Jön a nyár, gondoltam megkérdezem Esztit a terveiről.
-Az idén is elmész hittan táborba?
-Szerintem igen.
-Jól érezted magad tavaly, nem?
-Igen.
-És emlékszel még a nénire, aki vezette a tábort?
-Igen, göndör haja volt hátul.
-Biztos egyre gondolunk? Tudod, hogy hívták?
-Nem emlékszem.
-Segítek. Ma...
-....
-Mar...
-Marcsi?
-Nem, nem Marcsi... Marga...
-Margarin!
-Na jó, Margaréta.

Ez így sikerült

Biztos megvan nektek is gyerekkorotokból, mikor a diófa, vagy más nagy falevélből legyezőt csináltatok...

Sétálunk Esztivel az utcán, egy diófa ága behajlik az útra. Letépek egy falevelet és nagy lelkesen a levél fő erétől a széle felé húzom a két ujjamat, amitől kiszakad a levél zöldje és csodás legyezőt készítek Esztinek. A levél hegyét meghagyom neki.
-Nézd, itt megfogod a két ujjaddal és húzod óvatosan.
Megfogja, húzza, igaz az óvatosság nem teljesen van meg, így szinte egyben leszakad az egész. Szemléli egy kicsit, majd a kezembe nyomja:
-Tessék, anya! Ezt a szakadást neked csináltam.

Zsírleszívás

Vacsora lezárásaként Béla a mikróban felturbózta a kolbászt, megsütötte egy kicsit, amitől jól kiolvad a zsírja.
Már elfogyott a kolbász, csak a zsírját tunkolta a tányérból, mikor felajánlott Esztinek egy falatot.
-Kérsz egy kis kóbászzsírt?
-Nem, már leszoktam róla.

Alex és az agresszív futónövény

Ez a szösszenet néhány hete hangzott el, igaz nem Eszti szájából, de teljesítem Éva óvónéni kívánságát és megírom ezt is.

Délután mentünk Lidivel Esztiért az oviba. Indulunk a kapu felé, közben Éva óvónénivel beszélgetünk. Egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy Eszti csoporttársa, Alex egy néhány napja elültetett és a fára felfuttatott virágot ráncigál. Teljesen megrémültünk és Évával közösen rákiáltottunk:
-Alex, de az egy virág! Ne tépd le!
Mire Alex:
-De hát nem ereszt el!
Fura virágok vannak ebben az oviban, na.

Kertész leszek

Eszti szekrényéből előkerült egy rózsaszín kantáros, nyári nadrág.
-Hát ez nagyon szép!
-Igen, egy kis kertész naci.
-Ha ebben megyek az oviba, akkor majd biztos tetszem majd az Alexnek meg a Rékának.
-Igen? Miből gondolod?
-Igen, mert őket úgy hívják, hogy Kertész-Tóth Alex és Kertész-Tóth Réka.

Ki lakik ott?

Van az úgy, hogy veszekszünk is. Eszti dilis én meg kiakadok.
-Neked teljesen elmentek otthonról?
-Nem, nem mentek el!
-Hahó, lakik ott valaki? - és finoman megütögetem a homlokát.
-Igen, lakik!
-És kicsoda?
-Hófehérke, meg Hamupipőke, meg Csipkerózsika!
Én meg bírjam röhögés nélkül... Amúgy tényleg bent laknak a kis okos fejében.

Anya szülinapja

Ébredés után még az ágyban beszélgetünk, majd kihúzom a függönyt.
-Éééééééééss süt a nap! A szülinapomon mindig jó idő van!
-És az apa hol van?
-Dolgozik, kincsem.
Elszontyolodik, majdnem sír.
-Akkor ki fog neked ma tortát hozni?
Ez egy jó kérdés...

Anya, én ezért szeretlek

Irigykedve néztem a posztokat az anyák napjáról. Cuppanós puszik, színesebbnél színesebb csokrok. Persze, a lányok nevében apa is vett gyönyörű tulipánból két kis csokrot, Esztikém azért elsuttogott egy "boldog anyák napját", de valahogy elmaradt a meghatottságom. Sebaj, majd az óvodai ünnepségen ráérek bokáig ázni. Azért mégis fűtött a vágy, hogy halljam, ez a büdös kis boszorkány szeret-e engem. Így elalvás előtt faggatózni kezdtem.
-Szereted azért anyát?
Halvány mosollyal az arcán bólint.
-És miért szeretsz te engem?
Gondolkodik, gondolkodik... Hosszasan gondolkodik...
Kérdőn nézek rá, majd kiböki:
-Mert veszel nekem Minnie egeres papírzsepit.

Minek neked cigi?

A hétvégét a keresztszülőknél töltöttük Érden. Szombaton jó kis társaság verődött össze, lett egy kisebb kerti party, főztünk, sütöttünk, kihasználtuk a jó időt, így az udvaron rotyogott a bográcsban a gulyás. Kedves komám egy felállitott hordóban tüzelni kezdte az elszáradt fenyő ágakat és tűleveleket, nem kis füstöt generálva a környéken. Eszti és Joci (a másik kereszt gyerek) ott játszottak, mi beszélgettünk. Mikor elkészült a gulyás, megterítettünk, evéshez készülődtünk. Pinjoe barátnőm még rágyújtott egy cigire előtte, amit Eszti nem talált túl helyesnek.
-Pinjoe! Mi van veled? Nincs elég füst, neked több kell?
Hát így vigyáz ő mások egészségére.

Utazik a család. Ülünk a kocsiban, Halász Judit szól, apánk poénkodik, nyomja a metál villát. Eszti rákiált:
-Béla, ez nem metál!

Halcsalád

Eszti fest. Nagy, különböző árnyalatú barna és kék pacákat, amik hasonlítanak azért egymásra.
-Ezek mik?
-Halacskák.
-Aha, klassz.
Festeget tovább...
-Ez az apa, ez te, ez a Lidi, ez a Mami, ez a Decsi papa, ez a Decsi mama - magyaráz és büszkén szemléli az alkotást.
Béla:
-És Gömbi hol van?
-De hát kutya hal nincsen! - válaszol értetlenkedve.

Eszmefuttatás

-Ez micsoda?
-Mp3 lejátszó.
-Szúnyogriasztó?
-Nem, mp3 lejátszó.
-Van ilyen madzagja. Nem tudtad, hogy ez egy lejátszó medúza?

Földműves palánta

Béla felvetette, hogy mi lenne, ha beruháznánk és átállnánk nagybani földművelésre. Természetesen azonnal rávilágítottam, hogy belőle maximum csak díszparaszt lehetne, szóval hagyjuk.
Ülünk a kocsiban és meséli, hogy valakinek előadta ezt a szenzációs ötletét és az illető jót derült rajta, és közölte, hogy talán éhen is halnánk.
-Miért? Veszek egy traktort, aztán szántok, vetek.
-Persze! És tisztában vagy vele, hogy itt nincs olyan, hogy most nem érek rá? Hogy menni kell, ha munka van? Mehetsz éjjel aratni... Tudod egyáltalán mikor kell vetni, permetezni, műtrágyázni, meg ilyenek?
-Apa! Ha veszel egy traktort, segíthetek szántani.
Na itt hagytuk abba a témát...

Boldog öreg motoros

Lida egyre ügyesebben jár. És nagyon élvezi. Én meg nem győzök ámulni rajta, hogy mennyit megy.
Vacsoránál beszélgetünk.
-Lidi mennyit megy... - áradozom Bélának
-Eszti meg nem ment, hanem nyuszimotorozott - mondja Béla. Erre kapcsolódik be Eszti:
-Mikor suhantam lefele, olyan édike voltam, majd elestem örömömben.

Virágok közt

Eszti áll a fürdőkádban és játékra invitál.
-Játsszuk azt, hogy te mondod, hogy rózsa, én meg megfordulok.
-O.K.
Hátat fordít nekem, majd az "r"-t j-nek ejtve mondja:
-Józsa.
-Józsa - válaszolom gonoszan.
Nevetve megfordul és kiigazít.
-Nem! Józsa.
-Józsa.
-Neeem! Józsa.
-Józsa - ismétlem kuncogva.
Eszti kacarászik, de egy idő után kezdi bosszantani a dolog.
-Anya, józsa!
-Józsa.
-Neeeem! Józsa!
-Józsa.
Kb. 2 perc után látja, hogy teljesen reménytelen a helyzet.
-Anya! Mondd azt, hogy tulipán!

Függő

Néha kétségbe esek, hogy Esztinél nem jól működik valami. Lassan 4 évesen jön elő a szeparációs szorongás, vagy mi. Ha el szeretnék otthonról menni, akkor sírva könyörög, hogy ne menjek, vagy vigyem magammal.
Ma el kellett mennem otthonról, ezt úgy időzítettem, hogy Eszti aludjon a fentiekben vázoltak miatt. Hazaérkezés után kicsit kertészkedtem, anyu vigyázott a lányokra addig. A sétájuk után Eszti segített nekem a kertben, kis kapával kapirgált, szedett pár szál virágot és persze közben jártatta a száját.
-Ma nem is sírtam.
-Mikor?
-Mikor felébredtem és nem voltál itthon.
-Na ennek örülök.
-Pedig sírhattam volna, ha tudnék álmomban sírni... De az is lehet, hogy leszoktam róla.

Színes lábak

Kicsit kiruccantunk a csajokkal, Apa tájékozódási túraversenyt szervez, mi pedig versenyzünk holnap, ha sikerül. Így délután leugrottunk Abaligetre. Ilyenkor kicsit lazára engedem a dolgokat, tévéztünk egyet lefekvés előtt. Eszti nézett valami mesét, aztán a Sláger tv-re kapcsoltunk. Egyszer csak megjelenik Zalatnay Cini 20 évvel ezelőtti kiadásban, fekete ruhában, fekete harisnyával.
Eszti hallgatja egy darabig, tetszett neki nagyon.
-Ő is milyen lágyan énekel...
Tovább hallgatja, de közben rám is figyel, majd egy kis idő után megjegyzi:
-Csak egy kicsit barna a lába.

Uralkodói címek

A két mélynövésű fehérnép sapkát vett a fejére (Lida is Esztiét) és a maguk módján bohóckodtak, játszottak, Eszti szerint ő egy királylány.
-Lidus is egy királylány?
-Nem! Ő a láthatósági mellény hatástalan királynője.

Hasra gyúrunk

Eszti ül az asztalnál, egyszer csak előre görnyed és fogja a hasát. Apja megijed.
-Mi az? Fáj a hasad?
-Nem, csak beerősítettem.

Milyen szép Eszti?

Eszti fürdés után az ágyunkon táncol, fején a fürdőlepedő kapucnijával, amit ő fátyolnak nevez ilyenkor.
-Én egy szép kislány vagyok. Olyan szép vagyok, mint egy tündér. Vagy mint a Mikulás.

Tudja, hogy torkos vagyok

Színezés közben Eszti egyszer csak összefogja a ceruzákat egy csokorba, majd megszólít.
-Nézd, csináltam egy virágcsokrot neked.
-De szép!
-Vagy nem is virágcsokor, hanem torta.
-Ma van a szülinapom?
-Igen.
-Szuper! És milyen ízű?
-Azt hiszed megmondom? A végén még megennéd!

Anya, nyugi!

Az megvan, mikor az aprónép okosabb a szülőnél?
Veszettül szét vagyok esve. Túl vagyunk kemény két héten, mikor mindkét csajszi 40, vagy aközeli lázzal küzdött, volt, hogy 3 nap alatt 7-8 órát sikerült aludnom. Próbálom magam összeszedni több-kevesebb sikerrel...
Ma séta közben Lida elaludt a babakocsiban, kint hagytam a teraszon. Esztivel megebédeltünk, majd bevonult a szobájába puzzle-t rakni. Gondoltam, itt az idő, hogy a napok óta húzódó konyha felmosást megejtsem. Csendben próbáltam kivitelezni, de Eszti füle, mint a radar...
-Anya, segíthetek?
-Kicsim, nekem az a segítség most, ha kirakod a puzzle-t, míg felmosok.
-De segíteni szeretnék!
-Kincsem, most ne! - éreztem, hogy kezd felmenni a pumpa, de rájöttem, jobb hagyni magam -Tudod mit? Gyorsan felmosok és a végénél segíthetsz.
-Jó!
Gyorsan felnyaltam a konyhát és a végén kezébe adtam a felmosót. Eszti lelkesen átvágtatott vele a folyosóra is és azt is igyekezett felmosni, de útban volt a rongy szőnyeg, amit összehajtott, és persze abból kipotyogott a por. Rettentő mérges lettem, mert kezdhettem volna mindent előről. Nagy dérrel-durral fogtam a morzsa porszívót és nagy dörmögés közepette nekiálltam összeporszívózni, hogy mielőbb végezzek, Eszti fejéhez vágva, hogy ezt nem így kellett volna.
-Na klassz! Most aztán plusz munkát csináltál nekem! Köszi szépen! - mérgelődtem.
Láttam rajta, hogy elszomorodott, de járt a kis fejecskéjében a motor és higgadtan, bölcsen megszólalt:
-Anya! Játszuk azt, hogy te felmosol én meg felporszívózok a morzsa porszívóval és akkor nem leszel ilyen ideges.
Szétestem... Bőgve átöleltem és bocsánatot kértem tőle, ő meg csak mosolyogva odabújt hozzám.

Szabina kertje

Este egy régi, gyerekkori verseskönyvemet olvastam fel a lányoknak, Szabina kertje a címe. Egy kislány kertészkedéséről szól. A könyv hátoldalán lévő képhez néhány kérdést fűztek, pl.: Mire valók a képen látható eszközök?
-No, el tudod mondani mi micsoda?
-Ez kanna, gereblye, kancsó (én közben félre tekintek), ásó, tarisznya... (fölkapom a fejem és visszanézek).
-Tarisznya??? Hol látsz te tarisznyát?
-Hát itt!
-Az inkább talicska...

Lida, a gátlástalan

Még szerencse, hogy a múltkorjában beruháztam a lemosható filctollba. Lida szépen kikente a konyhabútort, de egy nedves ruhával varázsütésre eltűnt a rémálmom. A ráncaim egyből kisímultak, jobb volt, mint egy nagykezelés a kozmiban. Aztán megdicsértem Esztit, hogy ő milyen jó fej volt anno.
-Látod Esztikém, te ennyi idősen ilyeneket nem csináltál.
-Nem, én ilyet nem csináltam. Nem rajzoltam a falra, nem rajzoltam a bútorra, nem rajzoltam sehova, de tényleg sehova se. Anya, ez a Lida mindenre képes!

Hormonzavaros nagymama

Szereposztás:
Piroska - Eszti
Farkas - apa

Farkas fekszik az ágyban, Piroska érkezik.
-Gyere csak beljebb kislányom!
-Szia nagymama! Miért olyan nagy a szemed?
-Hogy jobban lássalak.
-Miért olyan nagy a füled?
-Hogy jobban halhassalak.
-Miért olyan nagy a mancsod?
-Hogy jobban megölelhesselek.
-Miért olyan nagy a bajszod?

Itt sajnos az előadás megszakadt... Dőltünk a neveléstől.

Holnap is főzzünk!

Mindig nagy dilemma egy háziasszonynak, hogy mi legyen a másnapi ebéd. Segítségül hívtam Esztit.
-Mit főzzek holnap?
-Gulyáslevest! -jött a határozott válasz.
-Gulyáslevest, aha. (én valami egyszerűbbre gondoltam)
Majd jött a szakértő kérdése:
-Van itthon gulyánk?

A jelmez eredete

Reggel van...
-Hol az apa?
-Alszik, éjszakás volt.
-De miért?
-Mert valakinek pénzt is kell keresnie. A jelmezed is pénzbe kerül.
-De már van jelmezem.
-Ez igaz, de szerinted miből van?
-Zöld és piros anyagból.

Eszti, mint kisbaba

Hónapok óta állt a nappaliban a babahordozó, csak nem sikerült összeszerelnem, így várta sorsát, hogy lekerüljön a szuterénba. Ma Bélát megkértem, próbálja összerakni, majd levinni. Teljesítette kérésemet, majd az lett a vége, hogy nagylányom a délutáni alvását ebben rendezte.

Eszti alszik.

Miután felébredt, még mindig ebben múlatta az estét, mondván, hogy ő kisbaba.
Lida ringatta, kukuccsolt vele, aztán egyszer csak mögé lopózott, felkapaszkodott, majd a hajas fejbőrét megharapta kicsit. Ezen Eszti berágot és rákiáltott:
-Lidi! Nem akarod, hogy legyen nővéred?
Lida bambul rá...
-Akkor minek rágod a fejem? - hatásszünet, majd elneveti magát. -Szeretlek! Nagyon szeretlek!

*

Mellékzönge: Ma Lida végre minden unszolás nélkül felállt és megtette első önálló métereit. 

A hercegnők és a természet

Eszti ül a konyhaasztalnál egy papírból készített hercegnős fejdísszel a fején és memória játékot játszik. Egyszer csak elenged egy hallható békegalambot.
-Ez mi volt?
-Egy puki.
Selytelmes vigyorral az arcán:
-A hercegnők is pukiznak néha ám.

Hamupipőke a csúcson

Van az úgy, hogy az ember gyereke az idegeire megy néha. Eszti hetek óta szerepjátékban van, hol Piroska nagymamája, Lida a kis Piroska, hol Borinak képzeli magát, de leginkább Hamupipőke a nyerő. Persze az idegeimre nem azzal megy, hogy rám is aggat mindenféle gonosz mostohát és kéredzkedik a bálba (és folytathatnám a sort), hanem hogy szólok hozzá, hogy "Eszti..." és közli velem, hogy ő Hamupipőke. Ááááááááá!!!!
Na jó, mindez addig idegesítő, míg fel nem ér Hamupipőke karrierjének csúcsára és jó kedvre nem derít mindannyiunkat.

Eszti lencsét válogat

Online mese

Eszti kezébe vette az "Online marketing kézikönyv"-et, majd esti mesét mondott nekünk.

Hófehérke, a hét törpe és a vámpírok.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy házikó. Abban élt hófehérke. Egyszer elment a törpékhez látni. Otthon voltak. Megkérdezte: -Ott maradhatok? -Igen. -És nem. -mondta az egyik törpe. És haza ment. Itt a vége, fuss el véle.

-És a vámpírok hol voltak benne?
-Hozzá nem volt betű.

Ki nekünk a Béla?

Eszti meglátott egy közös képet az apjáról és rólam a számítógépen.
-Ott vagytok, ti ketten. Az apa meg te.
-Igen.
-Lidinek meg nekem az apukánk. Te meg az anyukánk.
-És nekem ki az apa?
-A Béla.

Első süti

Eszti megint táppénzen van. Nem vészes, csak folyik az orra, a köhögése is csak 2 napig tartott.
Ma reggel:
-Anya, kotyvaszthatok?
Lehet erre nemet mondani? És jelentem, a 3,5 éves fruska önállóan összedobott egy süteményt.

Na jó, egy picit segítettem.

És a recept:

Végy egy zacskó búzadarát, önts bele találomra valamennyit egy tálba, majd önts hozzá lenmagolajat. Aztán egy kis olivát is. Majd tegyél hozzá lisztet, persze ezt is csak úgy találomra. Még egy kis gríz, aztán egy kis tej, víz, egy kis liszt, cukor, só. Majd az egészet öntsd bele egy nagyobb tálba, mert már nem fér bele.

-Tegyünk bele vajat is!
-De hát tettél bele már olajat.
-De a vajtól ízletesebb lesz.

Így került bele egy kis vaj is.
Javaslatomra került bele egy fél zacskó sütőpor és egy tojás, majd a tetejét megszórtuk aszalt áfonyával. Kikent tepsibe öntöttük és 180 fokon megsütöttük.

Elsőre? Nem is lett rossz.

Apa büntetése

Két gyerekkel valami rémálom a reggeli készülődés így télvíz idején. Mindez 150 méterért, mert kb. annyira van az óvóda tőlünk. Ma reggel is mérgelődtem, hogy semmi sincs a helyén, Eszti pulóvere kifordítva, stb.
-Ki vetkőztetett téged le tegnap?
-Apa.
-Na jöjjön csak haza, majd jól lecseszem!
-Majd apa hazajön, lecseszed és kap tőled egy ropit!

Fiús tejföl

Ha Eszti jön velem a boltba, akkor tuti kell vennem vagy egy túrót, vagy egy tejfölt, vajat, ami Anni Panni fantázianévnek örvend és piros alapon pöttyös. Persze enni nem eszi, de neki ez tetszik. Ma mereng a tejfölös dobozt nézve:
-Anya, a Boribon az fiú?
-Nem tudom, de szerintem igen.
Tovább mereng...
-Ha ez Boribonos lenne, akkor barna lenne.

Tengeri v. tengelici?

Néhány napja megérkezett az igazi tél. Kertünkben népes madársereg csipegeti a Béla által kirakott eleségeket. Gyönyörű látvány reggelente, ahogy elözönlik az etetőket. Eddig csak barátcinegénk, széncinegénk és verebeink voltak. Béla és Eszti szemlélődnek.
-Megjöttek a tengelicek.
-Tengelici malacok?

Apa erős

Bedöglött a gáztűzhelyünk. Béla (biztos fellelkesülve komája szilveszteri sütő szerelésén) igyekezett orvosolni a problémát, de nem túl sok sikerrel. Korábban próbáltam lehúzni a kapcsoló gombot a helyéről, de nem engedett, majd Béla is nekifeszült.
-Nekem nem sikerült leszednem.
Eszti:
-Neki minden sikerül. Ő nagyon erős fiú.
És tényleg lejött.

p.s.: Gázkészülék-szerelő kerestetik!

A kitartó munka eredménye

Ma nézegettem a Demeter Egyesület Facebook-os oldalát, ahol találtam egy fotót magunkról:

Mutatom Esztinek.
-Nézd csak! Ki van a képen?
-Apa, meg én. Meg anya.
-Ez volt életed első túraversenye és mindjárt meg is nyertük.
-A kupámat?
-Igen, a kupádat is.
-Mert szorgalmasan edzettem?
Hiába, na! Nem lehet elég korán kezdeni.

Egy másik kép, ahol már versenyt tervez/szervez, majdnem kétévesen.

Nevetve nevelés

Eszti, mint nagytesó, szereti megmondani Lidinek, hogy mit csináljon. Természetesen leginkább akkor, mikor olyan történik, amit neki sem kellene művelnie. A legjobb, mikor rászól, hogy ne túrja az orrát, meg rakja a szája elé a kezét, ha köhög. Egy ilyen alkalom után figyelmeztettem.
-Ne te neveld Lidi, légy szíves!
-De miért ne?
-Mert apa és én neveljük. Te inkább fogadj szót!
-De én is akarok nevetni.