Hónapok óta állt a nappaliban a babahordozó, csak nem sikerült összeszerelnem, így várta sorsát, hogy lekerüljön a szuterénba. Ma Bélát megkértem, próbálja összerakni, majd levinni. Teljesítette kérésemet, majd az lett a vége, hogy nagylányom a délutáni alvását ebben rendezte.
Eszti alszik.
Miután felébredt, még mindig ebben múlatta az estét, mondván, hogy ő kisbaba.
Lida ringatta, kukuccsolt vele, aztán egyszer csak mögé lopózott, felkapaszkodott, majd a hajas fejbőrét megharapta kicsit. Ezen Eszti berágot és rákiáltott:
-Lidi! Nem akarod, hogy legyen nővéred?
Lida bambul rá...
-Akkor minek rágod a fejem? - hatásszünet, majd elneveti magát. -Szeretlek! Nagyon szeretlek!
*
Mellékzönge: Ma Lida végre minden unszolás nélkül felállt és megtette első önálló métereit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése