Illatfelhő

...aztán megjöttek keresztanyuék és kaptak a lányok közösen egy kozmetikai szettet. Parfüm, körömlakk, szájfény. Szóval minden jóval ellátták őket. Eszti mindenre fújta a parfümöt, amit és akit ért.
Délután fánkot sütöttünk, segített nekem szaggatni a tésztát. Áll mellettem a konyha pultnál, mire egyszer csak elszáll egy békegalamb.
-Hú, Eszti, ez nagyon büdi! - fintorogtam.
-Nem baj, majd a kellemes illat elfedi! - mosolygott ártatlanul.

Amit szabad Jupiternek...

Eszti állandóan szekál, hogy vegyek neki körömlakkot, szájfényt, de én nem szeretem a gyerekkori cicomát. Hogy tetézzem a bajt, választottunk a lányoknak egy csodás (és ez itt most nem irónia, hanem tényleg szuper) keresztanyut, aki viszont mindig tip-top, és fertőzi a lányokat az általam nem preferált kozmetikumokkal. Múltkorjában kilakkozta Eszti körmét, amit először igen csak helytelenítettem, de köszönettel tartozom neki, mert végre abbahagyta a körömrágást.
Múlt hét elején beszéltünk telefonon, hogy a hétvégét itt töltik nálunk. A lányok majd kiugrottak a bőrükből és egymás szavába vágva adták le a rendelést. Eszti indított:
-És ha jössz, akkor hozzál körömlakkot! Olyat, ami csillámos. Meg olyat, amit ha felkenünk a körmömre, akkor jégvarázsos lesz.
Lida kontrázott:
-És nekem is! Nekem olyat, ami Olafos!
Mire megszólalt a hatalmas nagy lány:
-Lidi, ehhez te még kicsi vagy!
Még jó, hogy ő már nem...

körömfestés

Disznóság

Nem szoktam kocsonyát főzni, mert senki nem szereti rajtam kívül. Illetve én is csak a fülét szeretem, de azt nagyon. Anyukám ennek tudatában az idén is küldött Bélával nekem egy tányérral. Esztinek megmutattam, milyen klasszul rezeg. Örömködött, milyen klassz, aztán megkóstolta, majd közölte, hogy "ez undorító".
Tegnap este újabb próbálkozást tettem.
-Kérsz egy kis kocsonyát?
-Fúúúúúúúj, az undorító!
-Dehogy is! Nézd csak, milyen guszta. Ez a disznónak a füle.
-De hát az büdös!
-Micsoda? És amikor a combját esszük?
-De hisz az a teste!
Most már legalább tudjuk: a disznó fülből és testből áll.