Szabina kertje

Este egy régi, gyerekkori verseskönyvemet olvastam fel a lányoknak, Szabina kertje a címe. Egy kislány kertészkedéséről szól. A könyv hátoldalán lévő képhez néhány kérdést fűztek, pl.: Mire valók a képen látható eszközök?
-No, el tudod mondani mi micsoda?
-Ez kanna, gereblye, kancsó (én közben félre tekintek), ásó, tarisznya... (fölkapom a fejem és visszanézek).
-Tarisznya??? Hol látsz te tarisznyát?
-Hát itt!
-Az inkább talicska...

Lida, a gátlástalan

Még szerencse, hogy a múltkorjában beruháztam a lemosható filctollba. Lida szépen kikente a konyhabútort, de egy nedves ruhával varázsütésre eltűnt a rémálmom. A ráncaim egyből kisímultak, jobb volt, mint egy nagykezelés a kozmiban. Aztán megdicsértem Esztit, hogy ő milyen jó fej volt anno.
-Látod Esztikém, te ennyi idősen ilyeneket nem csináltál.
-Nem, én ilyet nem csináltam. Nem rajzoltam a falra, nem rajzoltam a bútorra, nem rajzoltam sehova, de tényleg sehova se. Anya, ez a Lida mindenre képes!

Hormonzavaros nagymama

Szereposztás:
Piroska - Eszti
Farkas - apa

Farkas fekszik az ágyban, Piroska érkezik.
-Gyere csak beljebb kislányom!
-Szia nagymama! Miért olyan nagy a szemed?
-Hogy jobban lássalak.
-Miért olyan nagy a füled?
-Hogy jobban halhassalak.
-Miért olyan nagy a mancsod?
-Hogy jobban megölelhesselek.
-Miért olyan nagy a bajszod?

Itt sajnos az előadás megszakadt... Dőltünk a neveléstől.

Holnap is főzzünk!

Mindig nagy dilemma egy háziasszonynak, hogy mi legyen a másnapi ebéd. Segítségül hívtam Esztit.
-Mit főzzek holnap?
-Gulyáslevest! -jött a határozott válasz.
-Gulyáslevest, aha. (én valami egyszerűbbre gondoltam)
Majd jött a szakértő kérdése:
-Van itthon gulyánk?

A jelmez eredete

Reggel van...
-Hol az apa?
-Alszik, éjszakás volt.
-De miért?
-Mert valakinek pénzt is kell keresnie. A jelmezed is pénzbe kerül.
-De már van jelmezem.
-Ez igaz, de szerinted miből van?
-Zöld és piros anyagból.

Eszti, mint kisbaba

Hónapok óta állt a nappaliban a babahordozó, csak nem sikerült összeszerelnem, így várta sorsát, hogy lekerüljön a szuterénba. Ma Bélát megkértem, próbálja összerakni, majd levinni. Teljesítette kérésemet, majd az lett a vége, hogy nagylányom a délutáni alvását ebben rendezte.

Eszti alszik.

Miután felébredt, még mindig ebben múlatta az estét, mondván, hogy ő kisbaba.
Lida ringatta, kukuccsolt vele, aztán egyszer csak mögé lopózott, felkapaszkodott, majd a hajas fejbőrét megharapta kicsit. Ezen Eszti berágot és rákiáltott:
-Lidi! Nem akarod, hogy legyen nővéred?
Lida bambul rá...
-Akkor minek rágod a fejem? - hatásszünet, majd elneveti magát. -Szeretlek! Nagyon szeretlek!

*

Mellékzönge: Ma Lida végre minden unszolás nélkül felállt és megtette első önálló métereit. 

A hercegnők és a természet

Eszti ül a konyhaasztalnál egy papírból készített hercegnős fejdísszel a fején és memória játékot játszik. Egyszer csak elenged egy hallható békegalambot.
-Ez mi volt?
-Egy puki.
Selytelmes vigyorral az arcán:
-A hercegnők is pukiznak néha ám.

Hamupipőke a csúcson

Van az úgy, hogy az ember gyereke az idegeire megy néha. Eszti hetek óta szerepjátékban van, hol Piroska nagymamája, Lida a kis Piroska, hol Borinak képzeli magát, de leginkább Hamupipőke a nyerő. Persze az idegeimre nem azzal megy, hogy rám is aggat mindenféle gonosz mostohát és kéredzkedik a bálba (és folytathatnám a sort), hanem hogy szólok hozzá, hogy "Eszti..." és közli velem, hogy ő Hamupipőke. Ááááááááá!!!!
Na jó, mindez addig idegesítő, míg fel nem ér Hamupipőke karrierjének csúcsára és jó kedvre nem derít mindannyiunkat.

Eszti lencsét válogat