Anya, nyugi!

Az megvan, mikor az aprónép okosabb a szülőnél?
Veszettül szét vagyok esve. Túl vagyunk kemény két héten, mikor mindkét csajszi 40, vagy aközeli lázzal küzdött, volt, hogy 3 nap alatt 7-8 órát sikerült aludnom. Próbálom magam összeszedni több-kevesebb sikerrel...
Ma séta közben Lida elaludt a babakocsiban, kint hagytam a teraszon. Esztivel megebédeltünk, majd bevonult a szobájába puzzle-t rakni. Gondoltam, itt az idő, hogy a napok óta húzódó konyha felmosást megejtsem. Csendben próbáltam kivitelezni, de Eszti füle, mint a radar...
-Anya, segíthetek?
-Kicsim, nekem az a segítség most, ha kirakod a puzzle-t, míg felmosok.
-De segíteni szeretnék!
-Kincsem, most ne! - éreztem, hogy kezd felmenni a pumpa, de rájöttem, jobb hagyni magam -Tudod mit? Gyorsan felmosok és a végénél segíthetsz.
-Jó!
Gyorsan felnyaltam a konyhát és a végén kezébe adtam a felmosót. Eszti lelkesen átvágtatott vele a folyosóra is és azt is igyekezett felmosni, de útban volt a rongy szőnyeg, amit összehajtott, és persze abból kipotyogott a por. Rettentő mérges lettem, mert kezdhettem volna mindent előről. Nagy dérrel-durral fogtam a morzsa porszívót és nagy dörmögés közepette nekiálltam összeporszívózni, hogy mielőbb végezzek, Eszti fejéhez vágva, hogy ezt nem így kellett volna.
-Na klassz! Most aztán plusz munkát csináltál nekem! Köszi szépen! - mérgelődtem.
Láttam rajta, hogy elszomorodott, de járt a kis fejecskéjében a motor és higgadtan, bölcsen megszólalt:
-Anya! Játszuk azt, hogy te felmosol én meg felporszívózok a morzsa porszívóval és akkor nem leszel ilyen ideges.
Szétestem... Bőgve átöleltem és bocsánatot kértem tőle, ő meg csak mosolyogva odabújt hozzám.