Éppen pakoltunk az udvarról befelé, mikor is a déli napsütésben a teraszon lévő virágokra szállt egy szitakötő. Annyira bátor volt a kis szivárványos, hogy hiába meredtünk rá hárman (Lida meg még sikkangatott is, bár nem tudom ebből a szitakötő mit érzékelhetett), egyre közelebb repült. Végül leszállt Eszti kezére.
Ezen a csodán felbuzdulva Eszti előállt legújabb ötletével.
-Anya! Nekem kell egy állat! Egy szitakötő, vagy madár... vagy egy zsiráf.
-Itt van a Gömbi.
-Nekem a Gömbi nem elég. Kell még valami.
-Itt voltak a csigáid (kb. 10 mászott szana és szét a konyhában, amit az utcán gyűjtött), azokkal se foglalkoztál.
-De a csiga nem is állat.
-Hát mi? Növény?
-Milyen bölény???
A létszám változáshoz nem járultam hozzá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése