Jövünk a suliból délután Lidussal, a Táncsics parknál meglátom Csabát, a másodunokatestvéremet, aki minden nap a parkban futtatja a kutyusát. Engedélyt kértünk, hogy Lidus megsimogathassa az ebet, váltottunk pár szót, majd elköszöntem... Csak én, mert Lidi szokás szerint elsumákolta.
-Lidi, köszönj a Csabának, légy szíves!
- ....
-Legalább a rokonaimnak köszönj, Csaba a második unokatestvérem!
-Tényleg?
-Tényleg...
-De a Dörminek (aki nem tudná, ő a tesóm) se szoktam köszönni. Eddig egész életemben kb. háromszor köszöntem neki.
-Ne már! De miért?
-Mert eddig nem volt szimpatikus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése