-Anya, amikor te gyertek voltál, akkor minden fekete-fehér volt?
-Hogy érted? A tévében az adás pl. az volt.
-Nem, nem úgy értem, hanem az egész világ.
-Dehogy is! Színes volt minden. A színek már akkor is léteztek.
-De az lehetetlen! Régen csak fekete-fehér képek voltak.
Lidi felháborodva meséli tegnap:
-És képzeld, Anikó néni nem hitte ma el, hogy tegnap te Esztivel gyógytornáztál, közben apa meg tükörtojást sütött és ezért nem értetek rá kivágni a medvét.
- Milyen medvét???😮
- Ja, nem mondtam?
- Hát nem!
- Mindegy. 1. Én elfelejtettem mondani, 2. Ti meg nem értetek rá. Szóval ennyi.
Jelentem, vágom a medvét.🤣
Évekkel ezelőtt Béla felfestett egy ugróiskolát a garázs előtti betonra. Lidi ma délután felfedezte és ugrabugrált kicsit, de az ő sajátos módján: vonal mindegy hol van, mindegy hány kocka van...
Na majd anya megmutatja! Végig ugráltam, fordulás, vissza.
-Na, látod így kell ezt.
Végig mért, elhúzta a száját, s csak ennyit mondott:
-Elég profi vagy ahhoz képest, hogy felnőtt vagy.
A fodrász-körmös boltban voltunk hajfestéket vásárolni a lányokkal. Míg én lerendeztem a bizniszt, ők körülnéztek. Nem győztek ámuldozni a sok csillámtól, a rengeteg körmös kelléktől. Eszti nekem szegezte a kérdést:
-Anya, mikor engeded már meg, hogy kilakkozzam a körmöm?
-Majd ha nagyobb leszel, egy-két év múlva.
-Ne már! - aztán nézelődik, ámuldozik tovább.
-Anya, én ide fogok járni titokban iskola után!
Csak le ne bukjon.😉
Szokásos barchoba megy, Eszti gondol.
-Szárnya van, de nem madár, repülőgép amin jár.
-Hópihe?
-Döglött légy a repülő szárnyán.
Készítem a szilveszteri fasírt golyókat és arról diskurálunk, ki mennyire finnyás. Esztivel megállapítottuk, hogy ő egész sok mindent megeszik a többi gyerekhez képest.
Lidi: -Ja, persze! A lecsót mondjuk te sem eszed meg.
Én: -De, Lidi! Eszti pont, hogy megeszi a lecsót is.
Eszti: -Igen, Lidi. Én szeretem a lecsót. Csak inkább a tojást halászom ki belőle, és a növénykék maradnak meg.
