2018. március 12., hétfő
2018. február 18., vasárnap
Fizika helyett...
Minap reggel indultunk az oviba, Eszti fogta a hőmérős hűtőmágnest és útra kélt vele. Egy ideje már úton voltunk, közben nézegettük, hogy vajon hány fok lehet. Gyanakodtam, hogy valami nem o.k.
-Hát, szerintem ez a hőmérő nem jó. Még mindig 23 fokot mutat, pedig itt kint hideg van.
Persze jött is a magyarázat azonnal:
-Vagy csak lemerült az elem.
2018. február 12., hétfő
Mindenmentes
Tegnap vacsora után felhívtam a lányok keresztszüleit, hogy mi újság velük. Kiderült, hogy éppen Mohácsról tartanak hazafelé, így beinvitáltam őket hozzánk.
Mivel a vacsorára a lányoknak készített vadas mártásból és tésztából még maradt kicsi, így gondoltam, mindjárt meg is vendégelem őket. Tudni kell azonban, hogy Keresztanyu nem eszik húst, mondhatom úgy is, hogy vegán életet él (Keresztaput alkalmi bűnözőnek nevezném).
-Na, de jó, legalább megeszik a maradék vadast... Mondjuk Keresztanyátok nem.
Mire Eszti a fejét rázva:
-A-a, mert ő laktóz mentes.
2018. február 1., csütörtök
Karácsonyi wellnes
Sürgünk, forgunk a konyhában, készül a mézeskalács, közben összedobtam egy Florentin szeletet is másnapra. Esztinek elmagyaráztam, hogy nagyjából hogy készül: tészta, rá a massza, sütés.
Mikor a tésztát kivettem a hűtőből, hogy kinyújtsam, érdeklődve fordult felém:
-És a masszázst mikor öntöd rá?
Egy masszázs nekem is jól esne. :D A receptet próbáljátok ki! Isteni!
2018. január 28., vasárnap
Illatfelhő
...aztán megjöttek keresztanyuék és kaptak a lányok közösen egy kozmetikai szettet. Parfüm, körömlakk, szájfény. Szóval minden jóval ellátták őket. Eszti mindenre fújta a parfümöt, amit és akit ért.
Délután fánkot sütöttünk, segített nekem szaggatni a tésztát. Áll mellettem a konyha pultnál, mire egyszer csak elszáll egy békegalamb.
-Hú, Eszti, ez nagyon büdi! - fintorogtam.
-Nem baj, majd a kellemes illat elfedi! - mosolygott ártatlanul.
2018. január 27., szombat
Amit szabad Jupiternek...
Eszti állandóan szekál, hogy vegyek neki körömlakkot, szájfényt, de én nem szeretem a gyerekkori cicomát. Hogy tetézzem a bajt, választottunk a lányoknak egy csodás (és ez itt most nem irónia, hanem tényleg szuper) keresztanyut, aki viszont mindig tip-top, és fertőzi a lányokat az általam nem preferált kozmetikumokkal. Múltkorjában kilakkozta Eszti körmét, amit először igen csak helytelenítettem, de köszönettel tartozom neki, mert végre abbahagyta a körömrágást.
Múlt hét elején beszéltünk telefonon, hogy a hétvégét itt töltik nálunk. A lányok majd kiugrottak a bőrükből és egymás szavába vágva adták le a rendelést. Eszti indított:
-És ha jössz, akkor hozzál körömlakkot! Olyat, ami csillámos. Meg olyat, amit ha felkenünk a körmömre, akkor jégvarázsos lesz.
Lida kontrázott:
-És nekem is! Nekem olyat, ami Olafos!
Mire megszólalt a hatalmas nagy lány:
-Lidi, ehhez te még kicsi vagy!
Még jó, hogy ő már nem...
körömfestés
2018. január 8., hétfő
Disznóság
Nem szoktam kocsonyát főzni, mert senki nem szereti rajtam kívül. Illetve én is csak a fülét szeretem, de azt nagyon. Anyukám ennek tudatában az idén is küldött Bélával nekem egy tányérral. Esztinek megmutattam, milyen klasszul rezeg. Örömködött, milyen klassz, aztán megkóstolta, majd közölte, hogy "ez undorító".
Tegnap este újabb próbálkozást tettem.
-Kérsz egy kis kocsonyát?
-Fúúúúúúúj, az undorító!
-Dehogy is! Nézd csak, milyen guszta. Ez a disznónak a füle.
-De hát az büdös!
-Micsoda? És amikor a combját esszük?
-De hisz az a teste!
Most már legalább tudjuk: a disznó fülből és testből áll.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
