Ha nem lesznek rossz emberek...

Eszti kitalálta, hogy átmegy a szomszéd gyerekekhez bandázni. Szomszédasszonnyal megbeszéltük, hogy este 7 körül haza hozza. Rendben meg is érkezett, én pedig beinvitáltam a két szomszéd lurkót, Helgát és Albertet, valamint az anyukát.
Mikor haza indultak, Eszti sírni kezdett, hogy ne menjenek, ami végül hiszti szerű valamivé fajult. Elég későre járt az idő, Lidus éhes volt, álmos, nekiálltunk fürdetni. Eszti áll a szoba ajtajában és sírdogál.
-Anya! Azonnal add rám a pulcsimat, a kabátomat, a cipőmet, kösd meg a sálamat, felveszem a sapkámat, meggyújtod a lámpásomat és én átmegyek Helgáékhoz!
Itt következett az egyedül, sötétben utcán mászkálás elemzése, hogy mégis milyen veszélyekkel járhat és milyen következményei lehetnek. A párbeszéd vége nagyjából:
-És ha téged valaki elrabol, vagy valami történik veled, akkor anya megy a börtönbe. Mi lesz akkor apával és Liduskával?
-Akkor apa majd megkeres.
-De apa nem tudja, hogy hová vittek.
Folytatódik az érvelés jobbról-balról, végül megint börtönbe kerültem.
-Akkor én majd elmegyek a börtönbe.
-Miért?
-Hogy megkeresselek.
Végül lezártuk a beszélgetést azzal, hogy megnyugodott és nem is akar már sehova menni.
Aztán fürdetjük Lidust, egyszer csak megszólal, hogy mégis csak az övé legyen az utolsó szó:
-De ha nem lesznek a világon rossz emberek, akkor át is mehetek.
-Ha nem lesznek, akkor átmehetsz.