Eszti, mint közterület

Ma ovi után sétáltunk egyet, hogy Lida aludjon, mert kimaradt a délutáni pihije. Velünk tartott anyukám is. Anyu Eszti kezét fogta, mikor a kis gézengúz valahogy elesett, ami olyan szerencsétlenül sikerült, hogy anyukám rálépett Eszti kezére. Persze nem maradt el a bömbölés. Anyu vígasztalta, cipelészte, próbálta elterelni a figyelmét, de Eszti csak sírdogált és ez volt a központi téma. Egy idő után aztán enyhülni látszott a trauma, mikor is Eszti dünnyögve megállapította:
-Biztos azt hitte a Mami, hogy én is utca vagyok.