Múlnak az évek és Eszti egyre okosabb. Én még mindig abban az álomban ringattam magam, hogy ez a kis csajszi még hisz a mesékben, a tündérekben, kitalált lényekben. Hát hamar felnyitotta a szemem.
*
Eszti 8. szülinapjára rendeltem egy gyönyörű babát, mivel amit évekkel ezelőtt kapott, sajnos kezdett atomjaira hullani a sok dédelgetéstől. Gondoltam, szülinap reggelén felébred és ott találja Hajnalka (majdnem) szakasztott mását. Éjszaka ki is cseréltem, reggel pedig ébresztéskor meglepetten láttam, hogy Hajni újjá született. Eszti először meglepődött, majd kis idő múlva elkezdett lefelé görbülni a szája.
- Mi a baj, kincsem?
- Csak örülök - és potyogtak a könnyei.
Eltelt néhány perc, jött-ment, de a könnyek még mindig potyogtak.
- Mi a baj?
- Nagyon örülök ennek a babának, nagyon szép, de én szeretném vissza a régi Hajnalkámat.
Mit tehettem? Előtúrtam a gardróbból szegény párát és visszaadtam. Nem titkolom, nekem is potyogtak a könnyeim. Mindig elérzékenyülök, ha látom, hogy mennyire jó lelkű gyerekem van.
Délután volt már, mikor újra beszéltünk róla.
- Mind a két Hajnit szeretni fogom. Mert ez az új is nagyon tetszik.
- Örülök, életem.
- Tudom ám, hogy jótündérek nem léteznek. Talán a fogtündérben még kicsit hiszek, vagy nem is tudom.
- Miért, szerinted ki viszi el a fogadat különben?
- Hát te, és te rejtesz oda pénzt helyette.
Összemosolyogtunk.
-Jó, de a Lidinek ne mondd meg!
- Oké!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése