Lidus egy csendes, visszafogott kislány volt. Aztán mint minden, ez is elmúlt.
Beszélgetünk Bélával hazaérkezés után, mire megjeleni Szószátyár Mariska és csak karattyol, tudomást se véve róla, hogy mi épp beszélgetünk. Türelmesen kivárjuk, míg befejezi, de a harmadik ilyen után csak szóvá teszem:
-Szuper, Lidi, de nem tudom feltűnt-e, hogy apáddal épp beszélgetünk. Hogy tudsz ennyit beszélni?
Széttárja a karját
-Hogy, hogy? Hát gyerek vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése