Lidi beteg volt múlt héten, itthon pótolta a házit. A matekkal küzdött, a feladat során igaz/hamis állításokat kellett kiszínezni, majd megállapítani, milyen alakzatot ad ki. Látom ám, hogy hiányos a megoldás.
-Lidi, de hát nincs kész az utolsó sor!
-De kész van, ott nem volt igaz egy sem.
-És akkor ez milyen alakzat?
-Egy kacsa fej.
-Eeeezzzz???
-Hát egy kis képzelőerő kell hozzá. - nézett rám huncutul.
Beszélgetünk a kocsiban egy netes rendelésről, mire Lidi kérdezi:
-Karácsonyi ajándék lesz?
-Nem, másról van szó.
-Anya, tudom, hogy a karácsonyfát nem a Jézuska hozza.
-Honnan tudod???
Röhögés:
-Tavaly azt hittétek, már alszom, mikor elküldtetek lefeküdni, de én csak megjátszottam.
-De az ajándékokat még elhiszed, hogy a Jézuska hozza?
-Valamennyire.
-Mi az, hogy valamennyire??
-Hát vagy a Jézuska hozza és ti csomagoljátok, vagy ti veszitek meg és a Jézuska csomagolja. Bár inkább az utóbbi, mert a Báttyából nem nézem ki, hogy ilyen szépen tud csomagolni.
-Anya, nincs valami nasi?
-Lidikém, most ettél dinnyét!
- Én valami egészségtelenre gondoltam!
*
Előkerült a fagyi...
- Apa, te nem kapsz!
- Miiiii?
-A múltkori három dobozod után...
- Én akkor bánatomban ettem, mert nem voltatok itthon.
Lidus tegnap este hosszas vita után kikönyörögte, hogy csak ma reggel kelljen fürödnie. Reggel 7-kor megjelenik az ajtóban:
-Anya, tabletozhatok?
-Nem, neked más dolgod van!
-De anya, megfürdök reggeli után.
Béla látva az ellenállást, kicsit szigorúra váltva kérdezi:
-És mikor fogsz fürödni, délután kettőkor?
-Nem, nyolckor. Este nyolckor. -válaszolt huncutul mosolyogva.
Indulunk a suliba, hallgatjuk a rádiót. Tudományos műsor közvetíti, hogy a vicces szülőknek jobb a kapcsolatul a gyerekeikkel.
-Halljátok?!
-És ki mondta, hogy te vicces vagy? - nyugtatott meg Eszti.
-Anya, járhatok bokszolni?
-Jaj, Lidikém, kiverik a fejedből azt a sok eszedet!
-Pedig úgy járnék. Van ott egy bácsi, aki olyan szomorú, hogy csak hárman vannak.
Lidi nekem szegezte a komoly kérdést:
-Anya, ha nyerünk a lottón, veszünk egy nagyobb házat és lesz futópadunk?
-Ha nyerünk a lottón, kibővítjük a házat és a melléképületben lesz egy egész konditerem.
-Az szuper! Akkor majd télen is tudom futtatni Bellát!
Ma családi ebéd volt anyósoméknál, ahol sor került Béla unokaöccséék által az esküvői meghívók átadására. Papa nézegeti, mellette áll Eszti, ő is szemlélgeti, majd apósom meghatottan fordul Eszti felé:
-Na kislányom, majd ha te hozod a meghívót...
-Miért, Papa, te azt megéred?
Mi azért optimisták vagyunk, éljen 100 évig!❤
Lidust utolérte a lepkehimlő, a héten kettesben vagyunk itthon. Ma délelőtt nekiestünk a tegnapi anyagnak, azon belül is a nyelvtan feladatoknak. A személyes névmásokat kellett összekötni a toldalékolt cselekvésekkel. Miután ezt lazán megoldotta, a következő feladat feltette a kérdést: Mi segített a helyes megoldásban? Húzd alá!
-Na, Liduskám, mi segített?
-Az segített, hogy tudtam.
Vitatkozom Lidivel, aztán megállapításra kerül, mennyire vagyok jó fej.
-Tudhatnád, hogy anyád egy zsarnok.
-Igen, az is vagy. -így Lidi.
-Nem is! Anya kedves! - száll be Eszti.
-Na ugye! -könnyebbülök meg.
-Na jó, annnyira azért nem. -zárja le Eszti.
Nem lévén ötletem, találtam egy receptet, sütés nélkül elkészíthető, van is fölös 5 tojásfehérje tegnapról, Lidi csokisat szeretne, legyen hát: NÉGERCSÓK!
Az, hogy a hab nem akart megdermedni, , a csoki meg folyt le róla veszettül, a többi meg szóra sem érdemes... Naívan egkérdeztem Lidit, mire emlékezteti
-Kaki???
Asszem nekiállok valami másnak és ilyet soha többet... 🤣
Jövünk a suliból délután Lidussal, a Táncsics parknál meglátom Csabát, a másodunokatestvéremet, aki minden nap a parkban futtatja a kutyusát. Engedélyt kértünk, hogy Lidus megsimogathassa az ebet, váltottunk pár szót, majd elköszöntem... Csak én, mert Lidi szokás szerint elsumákolta.
-Lidi, köszönj a Csabának, légy szíves!
- ....
-Legalább a rokonaimnak köszönj, Csaba a második unokatestvérem!
-Tényleg?
-Tényleg...
-De a Dörminek (aki nem tudná, ő a tesóm) se szoktam köszönni. Eddig egész életemben kb. háromszor köszöntem neki.
-Ne már! De miért?
-Mert eddig nem volt szimpatikus.
Történt ma egy baleset a suliban, kérdeztem Lidit, mi történt, ki volt a szenvedő alany, mi lett a mentés vége. Nagy vonalakban elmesélte, majd kis szünet után váratlan fordulatot vett a beszélgetés:
-Elmondtam a kisfiúért négy imát.
-Komolyan? De jó fej vagy, milyen jó szíved van!
-De megbántam... - jött a sokkoló igazság.
-Miért? - csodálkoztam.
-Mert elég lett volna kettő is.
Innen kívánunk jobbulást és reméljük, hogy használt az imádság!
Lidi ma közölte, ha meghal, nem szeretné, ha hamvasztva lenne:
-Mi van, ha utána 2 héttel kitör a zombi apokalipszis? Szeretnék hozzájuk csatlakozni!
Este beszélgettünk, hány éve vagyunk együtt Bélával.
Lidi megkérdezi:
- Én akkor még csak képzelet voltam?
-Igen, akkor még csak az voltál.
-Csak akkor még nem így néztem ki.
-Hát nem.
-És akkor hogy néztem ki?
Mire Eszti:
-Hé, először én voltam gondolat!
Esztinek és Lidusnak az idén nem hozott virgácsot a Mikulás. Én is nagyon örültem ennek.
Ma este nézegettük az emlékeket, amit feldobott a facebook, Eszti talán másfél éves lehetett egy képen. Mutatom neki, milyen kis helyes volt és mennyi mindent hozott a Mikulás akkor. Eszti felháborodott a látványon:
-Akkor is kaptam virgácsot?
-Biztos sokat szétpakoltál már akkor is mindent.
-De hát az egy kis gyereknél normális!
Lidus veszettül énekel egy Rutkai Bori nótát az asztal körül körözve, amiben szerepel a papucsállatka.
- Lidus, tudod mi az a papucsállatka?
- Persze, olyan állatka, ami papucsokból készült.
Tegnapelött, soproni városnéző túránk során betértünk egy pizzériába ebédelni. Már megkaptuk a bőséges feltéttel megáldott pizzát, mikor Lidus hiányolni kezdett valamit:
-Megkérdezed, van-e ketchup? -fordult hozzám reménykedve.
-Kérdezd meg te! Olyan nagy szád van! - kakaskodott Eszti.
-Pont, mint neked! -keltem Lidi védelmére.
-Igen, de én nem kérek ketchupot.
Persze tegnap, mikor németül kellet volna karattyolnia, ő is rögtön nyuszi lett.😉
Béla egy hete meghagyta a bajszát, szép formára igazította. Megállapítottam, hogy igazán jól áll neki.
Tegnap levágtuk a haját a hajnyíróval, a végén még igazítottam rajta kicsit. Jön Lidi, ránéz az apjára: -Na figyelj, apa! Én ezt a bajuszt leborotválom! És az apja engedelmesen odaült, Lidi meg hozzákezdett.
Mikor megláttam a végeredményt, csak csodálkoztam:
-Tényleg levágtad apa bajszát??
-Persze! Kapikának nem volt semmi stílusa.
