Bégtelen történet

 Egyik este társasoztunk négyesben. Az activityhez hasonló Most mutasd meg című játékot játszottuk. Eszti az én párom volt. Már a sokadik kártyát cseréltem, mert nehéznek találtam a feladványt, de végül feladtam és bevállaltam, hogy lerajzolom neki az A bárányok hallgatnak-ot. A bárányt hamar ki is találta, de hiába húztam át a szájukat, nem jött rá (nyilán, nem ismeri a filmet), hogy mi lehet. A végén már szóban próbáltunk segíteni neki, hogy "vajon mit csinálnak, ha nem bégetnek"? 

-Hát bégtelenek!

Love

 Egy tengeri állatokkal teli könyvet böngésztünk Lidussal, mikor odaértünk egy csikóhal keresztmetszetéhez. Olvasgatjuk, szemlélgetjük melyik része micsoda, mikor gyönyörűm érdeklődik:

- Anya, ennek hol van a szíve?

- Nem tudom, nem találom. Lehet nincs is szíve.

- Akkor hogy lesz valakibe szerelmes?

Szutykosék

 Autó váltásban vagyunk és felmerült, hogy el kell adni a jó öreg Citroen-t. Eszti szinte sírva kérdezte, hogy miért kell megválnunk tőle. Miután vázoltam neki a többlet költség menüpontot, szomorkásan megjegyezte:

-Azért nekem hiányozni fog.

Mire Lidi:

-Nekem is a koszossága.

Az új kocsiban nem lesz evés, úgy tűnik. 🤣

A gyerek legyen gyerek

 Lidus egy csendes, visszafogott kislány volt. Aztán mint minden, ez is elmúlt. 

Beszélgetünk Bélával hazaérkezés után, mire megjeleni Szószátyár Mariska és csak karattyol, tudomást se véve róla, hogy mi épp beszélgetünk. Türelmesen kivárjuk, míg befejezi, de a harmadik ilyen után csak szóvá teszem:

-Szuper, Lidi, de nem tudom feltűnt-e, hogy apáddal épp beszélgetünk. Hogy tudsz ennyit beszélni?

Széttárja a karját

-Hogy, hogy? Hát gyerek vagyok!

Szeptember elején

 Hetek óta izgatottak voltunk az iskola kezdés miatt. Lidi már nagyon rég mondogatta, hogy utálja az óvodát, de az iskolát is utálni fogja, mert ott nem játszhat akkor és azt, amit akar. Szóval minden áldott nap terítéken volt a téma. Ma délután nagy örömmel kérdeztem, "na milyen volt?", kurtán válaszolt, hogy "jó". Aztán anyukámnak is csak ennyi. Gondolom a hócipője tele lehetett, mert haza értünk, Béla köszöntötte:

-Szia Kincsem!

-Jó volt.

-De hát...

-Úgy is azt kérdezted volna, hogy milyen volt, nem?

Forma 1

 Eszti és Lidus hamarosan nyaralni megy a keresztszülőkkel. Eszti minden hosszabb elváláskor kicsit pityereg, bár az utóbbi időben ez sokat javult.

Ülünk az asztalnál ebéd után, felhozom a témát:

-Eszti, de ugye nem fogsz sírdogálni, ha mész nyaralni keresztanyuékkal.

-Nem, dehogy. Tudod, már a múltkor sem sírtam, mikor a mamáéknál aludtam.

-Tényleg. Büszke is voltam rád, igazi nagylányosan gondolkodsz már. Úgy látszik sikerült megküzdeni a démonjaiddal.

-Úgy látszik...

-Egyáltalán tudod mi az a démon?

-Nem, de nem is akarom tudni. Vagy is nagyjából tudom. Valamilyen szörny?

-Nem egészen, inkább egy rossz szellem.

Némi hallgatás után, felderült arccal párhuzamot von:

-Hova tűnt Damon Hill?

Hova feljődünk?

 Ma véget ért Eszti tenisz tábora. Érdeklődtem, hogy mégis, hogy értékeli az elmúlt hetet.

-Szerintem egész jól ment, különben biztos nem kaptam volna a harmadik helyért egy kupát. Szóval szerintem fejlődőképes vagyok.

Egyszer kaptam egy angyalkát ajándékba a kollégiumi nevelőtanáromtól, egy idézet állt rajta, amit egy életre megtanultam: Fejlődésképtelen, aki elégedett önmagával.

Szerencsére Eszti mindig elégedetlen.😉❤