Esztit ma úgy kellett ágyba könyörögni. Behúztam a függönyt, betakartam, a másik szobában pedig próbáltam a másik veszedelmünket alvásra bírni. Bírkóztam Lidával már vagy 20 perce, mikor hallom, hogy Eszti még mindig karatyol. Benyitottam hozzá és becsukott szemmel, fülig érő szájjal így találtam az ágyban. A könyv alatt a rúdlámpa felkapcsolva. Kicsit korán kezdi a stikában olvasást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése