Mostanában sokat nézzük Esztivel a felhőket. Már egész ügyes a "mit látunk a felhőben" játékban. De figyeljük a repülőket is, na meg az esti égboltot. Ma este kiabál nekem.
-Anya! Gyere gyorsan! Nézd milyen szép az ég!
-Azta! Tényleg, de gyönyörű. Baba kék égbolton rózsaszín felhők.
Majd a ház másik feléből, az utca felől is pásztázni kezdem az eget.
-Nézd csak! Itt még szebb, mint az erdő felett.
Mire eszti a szemközti villanyoszlopra mutat:
-Igen, és az a lámpa világítja meg, attól ilyen rózsaszín.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése